> Fura lenne, nekem hiányoznának.

A mai művek kiadásai rendesen meghamisítják az eredetit, mivel átírják a helyesírást a mai kodifikáció szerint; még nem is olyan régi szerzőknél is.  Ha nem lenne ez a gyakorlat, neked sem hiányoznának annyira.

Hívjuk be pl. a HHC-t <http://www.nytud.hu/hhc/>, amely betűhív. A keresendő szónak írjunk „ir”-t, szerzőnek pl. „Karinthyt”-t. Olyan találatok jönnek ki, mint a Molnár Ferenc c. mű 18. oldala (1914):

„A tarka, cifrapiros lepedő szétlibben és ujra meg ujra kezdetét veszi a Báb-szinház, odakint a Városliget nyári alkonyatában. Ma és mindennap láthatók lesznek a következő számok: I. A Ravasz Urinő , amint a Buta Gavallért háromszor keresztülugratja a saját fején, végén bunkóval agyonüti. Szinhely: Lipótváros, illatos boudoir , zene Kolegerszkynél: - és ó! este a Stefánia-ut édes, előkelő illatai. Ketten beszélgetnek: két szörnyü ravasz Társasági Baba, náluk már igazán csak az iró ravaszabb, az iró, akinek ingerlő, recsegő hangját néha meglepett nevetéssel ismerjük meg, alulról, a deszkák mögül, ahonnan a drótokat igazgatja. A Gavallér bohókás fortélyokat használ, de az Urinő sokkal, sokkal ravaszabb; ez Urinő mindig ravaszabb […]”

> Az angol nyelvűek sem próbálkoznak semmilyen fonetizáló megoldással, inkább megtanulnak spelling. :-)

Nem is értjük meg mit itt igazán az ottani betűző vesenyek izgalmait. Én jól vagyok azzal, hogy ezt a kérdést 2. általánosban le lehet már nagyjából tudni, nem kell még 2. gimnáziumban is ezen tipródni az oktatás során.