Folyj el Idő, hagyj el engem,
gőgöm hordaléka görögjön
veled tovább.
Ködből jő az árnyak ura,
mélyvízből az álmok asszonya,
nyakamra fonódik síkos uszonya.
Fagyó vérem felhabzik a szívemben.
A túlparton nem vár már rám az
Örök Ismeretlen