Kedves Nyugalmas,
inkább levettem a könyvet a polcról :) az ilyesmit inkább olvasom, mint hallgatom. Úgy tűnt azonban, kevéssé a növény/húsevésről, inkább az aszkézisről... annak helyes és helytelen módjáról. Számomra a húsnemevésnek semmi köze az önfegyelmezéshez.

Aszkézis dolgában egy másik Hamvas szöveg jutott eszembe... talán a Scientia Sacrában olvastam... ott a tapasz fogalmáról ír, amit aszkézisnek, vezeklésnek, önfegyelmezésnek szokás fordítani. A szó a tap szógyökből származik, aminek a jelentése ragyog, süt (mint a Nap). S Hamvas ezt a ragyogást a jógí belső tüzével magyarázza... a tapasz ez a belső tűz.

Visszatérve VJ-re... kiváltképp tetszett az esszé végkicsengése:
„Ehhez vezetett V. J. esetében a növényevés, a lélegzési gyakorlat és az életrend szabályozása. Ebből fakadt a megnyugodott kedély, lemondás a javakról, az életéhség felszámolása, a szelídség, a türelem, a béke, a csend. Ami ebben a nehéz, hogy ne legyen kihívó és korlátolt és agresszív, vagyis ne legyen szekta és prédikáció és hittérítés.
Tele vagyunk mások iránt támasztott teljesíthetetlen követelésekkel. Öröm olyan embert látni és olyan emberrel élni, aki nem mást akar szabályozni, hanem saját dolgait kívánja rendbe szedni.”

:)
acsd