Egymást legitimálják

 

 

Heller Ágnes csalódottan legitimál. Merthogy „nagyot csalódott” Tarlós Istvánban. Legalábbis ezt mondta tegnap este Bánó Andrásnak a tévékamerák előtt.

„Egyenes beszéd”. Egyenesen a néző képébe. Hellernek az a baja Csurkával és Dörnerrel, hogy nevezetteknek (szó szerint idézem) „sose volt színházigazgatói tapasztalatuk”.

Hogy mit jelent a „színházigazgatói tapasztalat”? Ezt is szó szerint idézem: „nem az a gyalázatos, hogy mondjuk nyilasokat kineveznek igazgatónak, hanem hogy azért nevezik ki, ami a világnézetük”.

Vagyis, ha nem a „világnézetük” miatt neveznének ki nyilasokat színházigazgatóknak, akkor az nem volna gyalázatos dolog. Miért is? Mert a „szakmaiság” mindenek fölött való ugyebár, a „szakmaiság” mindent „felülír”, még a virtuális genocídiumot is „felülírja”, de legkiváltképp az „ideológiát”. Ezt is szó szerint idézem: „Ha föl tudná mutatni mondjuk Csurka, hogy nagyszerű Shakespeare-t rendezett, más lenne az álláspontom, azt mondanám, hogy az felülírja az ideológiát, de nincs semmi, ami felülírja az ideológiát”.

 

Jó. Akkor kezdjük azzal, hogy a „semmi” a magyarban azt jelenti, hogy semmi. Ami pedig azt jelenti (Hellernél), hogy csak a Shakespeare-rendezés a valami, azon kívül minden egyéb: semmi; vagyishogy Csurka István több évtizedes színházi-szakmai-művészi múltja: semmi. Miért? Mert Csurka nem rendezett „nagyszerű Shakespeare-t”. Ezért nem lehet „intendáns”. Tehát nem rendező, főrendező, hanem Dörner művészeti, eszmei tanácsadója. Már amennyiben jól értem a dolgot: Csurka, „intendáns” címszó alatt, valami szuper éceszgéber lesz a színháznál. És miért ne lehetne? Mert „sose” „rendezett nagyszerű Shakespeare-t”? Miféle marhaság ez?

Dörner sem rendezett Shakespeare-t. És ezért nem lehet igazgató. Nem azért, mert neonyilas, hanem azért, mert még „sose” „rendezett nagyszerű Shakespeare-t”.

Állítja Heller Ágnes. És erre az emberre mondta annakidején Ungvári Tamás, hogy „nagyszerű antikommunista filozófus”. Ami persze vitathatatlan – úgy kétharmad részt, és némi kiegészítéssel: Heller kisszerű antikomenistának valóban nagyszerű. Ez azt jelenti (Ungváriból magyarra fordítva), hogy olyan buta az öregasszony, mint a csirizelt kanavász. Mint amilyen fiatalasszony korában volt, illetve amilyen most Bánó és Ungvári együttvéve.

 

Hogy miért? Azért, mert köztudott: például Valló Péter rendezett már számtalan „nagyszerű Shakespeare-t”, míg viszont Valló maga mondta el Bánóék csatornáján (legalább a saját tévéjüket nézhetnék!), hogy esze ágában sincs színházigazgatói posztra pályázni, ő ugyanis a rendezéshez ért, míg viszont az igazgatáshoz, a menedzseléshez egyáltalán nem ért. És nem is akar érteni hozzá. Így mondta: „nem tudnék pénzért kuncsorogni”. Ugyanakkor – tette hozzá Valló Péter Bánóék csatornáján – Bálint András igen jó menedzser. Majd mindezt Bálint András megerősítette – Bánóék csatornáján! –, azt mondta Bálint András, hogy persze ő maga is rendezgetett már ezt-azt, de sokkal inkább színházigazgatónak tartja magát, míg viszont Valló Péter kiváló rendező.

Nos, pontosan így beszél egy vérbeli igazgató.

Miért jó színidirektor Bálint András? Mert rendezett nagyszerű Sekszpírteket? Semmiképpen! Hanem azért, mert vénája van az igazgatáshoz. Érzéke van hozzá. A jó igazgatónak nem azért van jó rendezője (Bálintnak Valló Pétere), hogy helyette rendezzen „nagyszerű Shakespeare-t” meg miegyebet, hanem mert a jó igazgató elsősorban azt tudja, ki a jó rendező. Megbízik kollégája, beosztottja hozzáértésében, művészi ízlésében, akkor is elfogadja a munkáját, ha prompt nem tetszik néki valamely formabontó (vagy éppen túl kommersz) alkotása. Majd kiderül, ő tudja jobban, ő a rendező. Ha viszont az derül ki, hogy a rendező kolléga folyvást téved, hibázik, sorozatban elszúrja a „nagyszerű Shakespeare”-eket (ami onnan tudható, hogy MGP rendszeresen lehúzza a társulatot a Színházmuzsikában), akkor ugyebár: séta. Ez az igazgató döntési kompetenciája, ez a felelőssége, se több, se kevesebb.

 

Míg Heller Ágnes ehhez is zokni (nejlonharisnya). Heller Ágnes szimpla szájaló ember a politikai bulvárcsatornában. Túl azon, hogy buta mint a szabadelvű tök, valami elképesztően tudatlan, tájékozatlan.

Heller buta ember, ugyanis szerinte „nyilas világnézetű” színész minden további nélkül lehet színházigazgató, amennyiben „rendezett” már „nagyszerű Shakespeare-t”, hiszen – mondotta Heller a tévében a debilen vigyorgó Bánó Andrásnak (hogy az is mire „mosolyog” folyton?!), szóval, azt mondja Heller, hogy Makovecz Imre ugyan „zsidózott” megállás nélkül, ám attól még méltán „kaphatott kitüntetést”, merthogy Makovecz kiváló építész. Igen ám, csakhogy Makovecz – noha valóban harsányan zsidózott – nem tervezett olyan színházépületet, amelynek égő nyilaskereszt díszítette volna a homlokzatát. Márpedig Dörnerék nem titkolják, a nagyszerű Shakespeare-rendezések mellett olyan darabokat is előadnak majd, amelyek szellemileg védelmezik a magyart a „népnyomorító zsidó nagytőkével” szemben (©Csurka).

Heller Ágnes ezért buta ember. Nem téved, hanem gyárilag korlátolt.

„Már működik is a fúrógép?” – kérdezte a nejem a múltkor ámuldozva. „Működik” – válaszoltam tettetett férfiszerénységgel. „Ügyes vagy, gyorsan megjavítottad.” „Hát igen, nálam ez is olyan, mint a szex. Gyorsan megy”; most is így történt, s amit persze bölcsen elhallgattam: az „ügyes javítás” abból állt, hogy immár ügyesen behelyeztem a dugvillát a konnektorba (néhány szem kavintony kérdése az egész). Csakhogy. Hellernél se csapágy, se szénkefe, se tokmány, se kettős szigetelés, se csatlakozó kábel (s minderről Hermann doktor bőven tudna beszélni, ha élne!)… sőt Hellernek még dugvillája sincs, nemhogy akkora volna néki, mint amekkora az enyém (vesd össze). Ungvári tehát téved. Heller „tudós érvelése” messze nem üti meg egy „nagyszerű antikommunista filozófus” nívóját, ti. Heller az ő liberálisan humanista szövegével (mely szerint „nem az a gyalázatos, hogy nyilasokat kineveznek igazgatónak”) tulajdonképpen végleg maga alá nivellálódott. Immáron két bő arasszal van lejjebb a Széchenyi-díjas béka bölcselő valagánál. Heller Ágnes egymaga legitimálja Tarlóst, aki szerint ugye szintén mindegy, hogy Csurkáék nyilasok-e vagy sem. Tarlós az idétlenül vicsorgó helleri „logika” szellemében jelenti ki: ha a színházban egy éven belül nem rendeznek „nagyszerű Shakespeare-t”, akkor ő leváltja a vezetőket. Függetlenül attól, hogy zsidóznak-e orrba-szájba, avagy nem zsidóznak orrba-szájba. „Egy év múlva elválik” – mondotta a főpolgármester a sajtótájékoztatón. Vagyis Heller és Tarlós egymást legitimálják. Két összeillő ember (Szécsi Pál-díjasok).

 

Heller Ágnes azért buta, mert butaságokat beszél. Tarlóssal szólván: „csacskaságokat csacsogva csicsereg” (hogy az is, mért nem megy inkább koszorús költőnek?!). Na most, Heller azért tudatlan, mert nem tudja (nem is érdekli), Márta István a kinevezése előtt nem rendezett sem „nagyszerű Shakespeare-t”, sem kisszerű Shakespeare-t, és olyannyira nem, hogy semmilyen Shakespeare-t sem rendezett. Soha. Hanem világéletében „zenei vezető” volt (miként Csurka drámaíró, dramaturg, Dörner pedig színész) különféle színházaknál. Márta az Új Színháznál is zenei vezető volt. Majd egyszerre csak kinevezték színházigazgatónak. Miért? Mert, ha rendezni nem is rendezett, de legalább zenei vezetett egy „nagyszerű Shakespeare-t”? Nem azért! Hanem azért, mert kiderült – például Kapolcson, Taljándörögdön –, hogy Márta István kitűnő szervező. Ezért döntöttek jól azok, akik igazgatóvá nevezték ki. Kérem, engem a kollégáim „szervező zseninek” tartanak, és bizony magam sem volnék ezzel az értékítélettel másként, vagyis ha valaki, én látatlanban is hivatott vagyok annak megállapítására: Márta István valóban jó szervező. Nem tudom, hogyan igazgatja a színházát, ám biztos vagyok benne: jól igazgatja a színházát. Zeneművészeti főiskolai végzettséggel. Zenészi, zeneszerzői, illetve menedzseri rutinnal.

 

Míg Heller Ágnes részint intellektuális selejt, részint nem ért semmihez. Heller nem filozófus. Hanem filozófiai zsargonban süketelő kvázi értelmiségi. Ennek bizonyítását egy másik topikon már elkezdtem, s ha megélem, itt be is fejezem. Konkrétan Heller két könyvének (Filozófiám története, Marx és a modernitás) tárgyi szövegei alapján. Tehát még egyszer: nem azt állítom, hogy Heller gyönge filozófus, rossz filozófus stb., hanem azt állítom, hogy nem filozófus. Hanem szellemi szélhámos, svihák, kókler, sarlatán… A leggátlástalanabb hablatyolók egyike, s ezért (nagyfokú gátlástalansága révén) tudja jól eladni magát.