Még a topic elején írtam, hogy én a Hamvas Béla-féle vallásfölöttiséget tartom helyes és járható útnak. Hamvas összegyűjtötte az ősi szentkönyveket, lefejtette róluk a vallást, a filozófiát és a tudományt, így eljutott a hagyományig, vagyis azt tartotta meg a szentírásokból, ami mindegyikben közös, s így vált egyetemessé. A Krisna-tudattal próbálkoztam, de én is azt éreztem belőle, hogy a védáknak egyfajta sajátos értelmezése, amely mozgalommá és csoportosulássá alakult át Prabhupáda által. Tartalmilag nekem a mai napig a védák jelentik a legmélyebb filozófiát, azonban gyakorlati szinten én is beleütköztem a Krisna-tudatban sok olyan formalitásba és dogmába, amelyeknél azt éreztem, hogy kissé valóban erőltetett (pl. az indiai külsőségek, formaságok átvétele, ami szerintem Európában semmivel sem viszi közelebb az embert a lelki fejlődéshez, a lényeg nem a külsőségekben van, a krisnások pedig hajlamosak elveszni ezekben a formalitásokban és külsőségekben). Egy ideig lehetséges egy adott vallás kitartó gyakorlása révén fejlődni, de egy idő után visszatartó is lehet, mint a többi vallás is. Ezért a leghitelesebb számomra a Hamvas Béla-féle vallásfölöttiség. A krisnásokat tisztelem, hiszen elég szigorú szabályok között élnek, de magam nem gyakorlom ezt a vallást.