ÖSSZEFOGLALÁS:

 

Tekintettel arra, hogy a topic címe a vegetáriánus-életmódra, s nem a húsevő-életmódra utal, összefoglalnám az eddigi gondolatok alapján a vegetáriánus-életmód alapjait:

 

- Mi lehet az oka annak, hogy valaki a vegetáriánus megközelítés és hozzá-állás mellett dönt, és lemond a sokak által kedvelt húsról?

 

- Korrupt és mesterséges világban, civilizációban, társadalomban élünk. Ez már nem a natúra, s az ember alapvetően már régen elveszítette a természettel való közvetlen és egységes kapcsolatát. Mindenki hajt, dolgozik, s a családra való hivatkozás miatt belezuhan a korrupció és a sorba való beállás mókuskerekébe. Az ember a családnál már nem lát tovább, s csupán ezt is jelöli meg szentségként, az élet értelmeként, ennél egyetemesebb életcélt és értelmet már nem lát, legalábbis a többség itt leragad. Karriert építenek, házat építenek, autókat vesznek, dolgoznak, már nem kérdőjeleznek meg tisztátalan és velejéig romlott, kártékony tevékenységeket, dolgokat, amelyeket még munka címszó alatt is emlegetnek, mondván, "családos ember vagyok, be kell állnom a sorba, hogy a családom ne haljon éhen". Innentől kezdve a mókuskerék forog. Ahogy Hamvas Béla írja:

 

"Aki alkalmazkodik, él, az élet akármilyen koszos, a javakat eléri, ha rossz lelkiismerettel is, a többivel együtt van. Aki nem alkalmazkodik, akár undorból, akár más okból, a közösségből ki van zárva, absztrakt dialógusban, csak, mint ellenfél és vádló. Aki behódol, az alkalmazkodásban lényét feladja, és végül elveszti. Aki nem hódol be, lényét megtartja, de nem tud vele mit kezdeni, mert egyedül áll. Valaki vagy él, és az élet ára a beszennyeződés, vagy nem akar beszennyeződni, de akkor az életről kénytelen lemondani. Annak, aki behódol, nincs jó lelkiismerete. Ez biztos. A rossz lelkiismeret elsősorban privát ügy. Az ember kénytelen önmagát lelkiismerete előtt igazolni. Alkalmazkodása mellett érveket kell felhoznia, és önmagát lelkiismerete ellen meg kell védenie. Ha az alkalmazkodás tovább folyik, a lelkiismerettel szemben felvett dialektikus magatartás elmélyül, és az embernek rendszeres védelemre van szüksége. Eleinte elég volt, ha az ember megélhetési kifogásokat támasztott. Később már a családjára kellett hivatkoznia. Végül elkezd úgynevezett világnézetet építeni. Sok esetben vallásos lesz. A dolgok rendje, hogy az ember nemcsak hazudik, hanem azon felül be is kell bizonyítania, hogy igaza van. Az alkalmazkodó abban a hiszemben van, hogy korrupciója kívülről nem látható. Ezzel szemben tény, hogy legelső dolog, ami rajta észrevehető, éppen a korrupció. Már messziről, már hátulról, már tartásán és lépésén mindenkin holtbiztosan megállapítható még az is, hogy karrierjét hogyan kezdte, meddig jutott el és mire készül."

 

A gyermek - feltéve, ha a szülei nem szoktatták rá korán a korrupt, sztereotípiáktól hemzsegő mentalitásra - akkor még érzi és őrzi mindazt, amelyet eredeti rendnek és tisztaságnak neveznek az ősi hagyományok, kultúrák. Egy gyermek számára egy disznóölés nem öröm és nem élvezet. A gyermek nem véletlenül sajnálja a disznót, nem véletlenül tekint szét értetlenkdeve maga körül, megdöbbenve szülei furcsa és kiszámíthatatlan viselkedésén, s nem véletlenül zavarodik össze úgy, hogy később rosszabb esetben maga is olyan alkalmazkodóvá válik, mint szülei.

 

- Miért etikusabb és jobb a növényi tápanyag?

 

A növényt nem kell elpusztítani, megölni, legyilkolni ahhoz, hogy az ember tápanyaghoz juthasson. A következő évben az adott növény újra termést fog adni. Azonban, ha egy állatot megölünk, az élet szentségét, és jogait sértjük meg e tevékenységgel. Az állat életét veszti, erőszak, kegyetlenség, jogtalanság következik be az ember részéről. Az állat tiltakozik, visít a kés és más gyilkolóeszközök ellen, nem kér belőle, élni akar. Az embernek pedig nincs joga kioltani egy hús-vér-ideg-lélek kombinációt, azaz egy mozgó, hangokat is adó, és nem utolsó sorban a rajta elkövetett erőszak, megvesztegetés és gyilkosság ellen nagyonis tiltakozó élőlényt. Az ember a legnagyobb hibát ott követi el, hogy az élőlényt, az állatokat puszta dolognak, érzékkielégítési eszköznek, tárgynak és tápláléknak nézi, holott adott a növényi tápanyag, nem szükségszerűen indokolt állatokat gyilkolni.

 

- Sokan jönnek olyan érvekkel, hogy a hús kell a szervezetnek, meg finom, stb...

 

Az ízlik kategória az ego kategóriája, erről le lehet mondani empátiából. 

 

Albert Einstein: "A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket!"

 

Albert Einstein: "Az életünket kétféleképpen élhetjük:
Vagy abban hiszünk, hogy csodák nincsenek,
Vagy abban, hogy csoda minden."

 

Pontosan erről van szó a húsevést illetően is. Ha igazán akarjuk és empatikusak vagyunk, és átérezzük az állatok szenvedéseit, kiszolgáltatottságaikat, s ezt tudati szinten is megéljük, az egész szervezetünket képesek leszünk átprogramozni, és egy idő után átáll a szervezet a növényi tápanyagra, a közérzetünk jobb lesz, kikerülnek belőle a hús általi méreganyagok, később pedig húsundorunk is lesz, főleg, ha húsevés előtt eszünkbe is jut, hogy az a tápanyag gyilkosság, erőszak, szenvedés, kín, halálhörgés, félelem által került az asztalunkra. Tehát nincs semmiféle eleve-elrendelés, hogy ilyen test-típus meg olyan test-típus, a dolgok ennél jóval mélyebben gyökereznek, és természetesen alakíthatóak, megváltoztathatóak, ahogyan a karma is. Minden lélekben dől el, a vegetáriánusság, az etika és a nem-ártás is, és a testünk igazodni fog a tudatállapotunkhoz, mert az van kívül, ami belül, és az van belül, ami kívül. Minden mindennel összefügg.

 

A húsevés kerülése pedig a finomhangolás miatt is fontos, valamint a ragaszkodások felszámolása miatt is. Hiszen ha valaki nem tud lemondani a húsról, az azért van, mert még ragaszkodik hozzá, és ez esetben a nyelve és a gyomra, az ösztönei és az egoja irányítja őt, s nem a lelke.

Minden rezgés is egyben, mindennek van rezgése. A legyilkolt állatok halálfélelmének rezgése benne van a húsban, s ennek elfogyasztása miatt veszi át az ember ezt a halálfélelemmel teli rezgést, vagyis a visszahatást, s e rezgés által alakul ki az emberi szervezetben pl. rákbetegség vagy különböző lelki betegségek.

Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan táplálékot eszünk meg, amit a természettől kapunk, (pl. gyümölcsöt, ami megérés után magától is lepotyog egy fáról), vagy pedig olyan táplálékot eszünk meg, ami erőszak árán kerül hozzánk... A disznó nem adja oda nekünk a testét, menekül a kés elől, tiltakozik, nem kér meg rá, hogy öljük meg és együk meg. Ez logikusan, némi jóérzéssel és empátiával, józan paraszti ésszel is belátható, nem kell hozzá semmilyen vallási vagy metafizikai magyarázat. 

 

A növényi tápanyagot kapjuk a természettől. A hús viszont erőszak árán van, tehát azt nem kapjuk, hanem elvesszük, s itt már óriási minőségi különbségekről van szó, ami nem összetévesztendő.

 

- Mondják sokan, "nem én ölöm meg az állatot, én csak megeszem..."

 

Ez igaz, azonban ez is bűnrészesség, olyan, mintha egy bérgyilkost fogadnánk fel - aki ebben az esetben egy hentes, mészáros - s ő végzi el helyettünk a piszkos, alantas, gyilkos munkát, így áthárítjuk rá a felelősséget, azonban ne feledjük el, hogy miattunk is gyilkolják halomra az állatokat, hiszen hozzájárulunk e gyilkos tevékenységhez azzal, hogy fizetünk a husért, megvesszük a húst, és nem utolsó sorban el is fogyasztjuk, azaz hozzájárulásunkkal fenntartjuk ezt az egész korrupt, gyilkos körforgást.

 

- Próbálják enyhíteni az ölés tényét és körülményeit olyan a magyarázatokkal, hogy pl. bizonyos emberek parasztoktól veszik meg a húst, mondván, az állat szeretetben, jó körülmények között volt tartva.

 

Itt rögtön bele is ütközünk egy óriási ellentmondásba, és hazugságba. Ugyanis a szeretet és a jól tartás olyan szinten össze van mosva, amit egy intakt lélek azonnal leleplez, pl. egy gyermek, aki megkérdezi szüleitől a disznóölés után: "Anya, engem mikor fogtok levágni? Engem is vakargattok, szeretgettek... a Disznóval is ezt tettétek, mégis leöltétek." Ha szeretünk egy élőlényt, a lehető leglogikusabb és legkonzekvensebb az, hogy életben hagyjuk. A szeretet és a gyilkosság nem fér meg egymás mellett. Ha az ember rámondja, hogy szereti a jószágait, végül mégis megöli őket azért, hogy belakmározzon azok testéből, az természetesen nem szeretet, sőt, a szeretettel legnagyobb ellentétben álló diabolikus zavarodottság. Ez maga az intrikáció netovábbja. Képzeljük csak el, együtt élünk egy emberrel, aki szeretget minket, jól tart, vakargat minket... Majd egy nap levág minket, mert a husunkra fáj a foga. De ő szeret minket, és szeretetből akar minket megenni. Ugye mennyire otromba és aberrált dolog lenne? Pedig ezt teszi az ember a disznóval is.

 

- Megy a kivételezés, a magyar kultúrában a kutyát, macskát nem eszik meg, de a disznót, tehenet.... igen

 

Hogy jön az ember ahhoz, hogy Istennek képzelje magát, és jogot kreáljon magának bizonyos állatok legyilkolásához, és bizonyos állatok felemeléséhez? A kivételezés mindig büdös, és mindig egon, hazugságon, önzésen alapul. Azzal, hogy az ember az egyik élőlényt felemeli, kiemeli, azzal a másikat automatikusan lealázza és leminősíti, holott egy disznóból is rendkívül intelligens élőlény kihozható némi törődéssel és odafigyelésseé, és tanítással. Persze, ha az ember csak fogára való dolgot lát bene, akkor a felemelés törvényszerűen nem fog bekövetkezni, mert az egész emberen múlik, ő a felelős...