Tanulmányt lehetne írni a példádból a néphülyítésről, annyira hozod szinte az összes szegmensét.

 

A konkrét szöveg így szól:

 

Róm. 14,13

Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.

Róm. 14,14

Tudom, és meg vagyok győződve az Úr Jézus által, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, hanem ha valaki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan az.

Róm. 14,15

Ha pedig atyádfia valamilyen étel miatt megszomorodik, akkor nem jársz el szeretetben. Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt.

Róm. 14,16

Vigyázzatok, ne káromolják azt a jót, amelyben részesültetek.

Róm. 14,17

Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm; [1Kor 8,8]

Róm. 14,18

mert aki ebben szolgál Krisztusnak, az kedves az Isten előtt, és megbízható az emberek előtt.

Róm. 14,19

Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják.

Róm. 14,20

Étel miatt ne rombold az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszi azt.

Róm. 14,21

Jó tehát nem enni húst, nem inni bort, és semmi olyat nem tenni, amin testvéred megütközik.

Róm. 14,22

Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg az Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélni önmagát abban, ami felől döntött.

Róm. 14,23

Aki pedig kételkedik, amikor eszik, máris elítéltetett, mivel nem hitből tette. Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.

 

A kedvedéért egy kis magyarázat hozzá:

 

"Senkinek sem szabad tönkretennie a másik örömét. Pál önmagát állítja példaként. Az Úrnak, Jézusnak
tekintélye alapján határozott meggyőződéssel vallja, hogy semmi sem tisztátalan önmagában. De
seregestül vannak olyanok, akik éppen az ellenkező nézeten vannak. Pál szerint hiba lenne rájuk erőltetni
az ő véleményét, és ezzel tönkretenni örömüket. Gyakran szükségessé válhatik - szeretetből, amely a
keresztények számára a Tóra helyébe lépett -, hogy valaki föladja jogos igényét a szabadságra egy hitben
gyenge egyén vagy csoport kedvéért.
Pál véleménye jellemző a másokra figyelő (diadikus) személyiségekre. A 20. versben rámutat, hogy
helytelen, ha valaki olyasmit eszik, amit a lelkiismerete nem hagy jóvá. A lelkiismeret, amint fentebb
láttuk, hasonló a csoport felől érkező nyomáshoz. Mivel pedig Pál azt reméli, hogy kialakul a kölcsönös
béke, mindaz rossz, ami megzavarja ezt a békét.

 

Isten törvénye elfogadásának nem sok köze van az evéshez és iváshoz, az ételhez és italhoz. Isten
törvénye inkább arra kellene, hogy indítsa a hívőket, hogy éljenek együtt igazságosságban, mindenki iránt
békés nyíltságban és örömben, amelynek forrása az Isten jelenlétében kibontakozó bőkezűség. Aki ilyen
módon szolgál Krisztusnak, barátokat szerez, és tetszésére van Istennek."

 

 

Kicsit gondolkodhatnál rajta, mielőtt tovább próbálod magad ráerőltetni másokra.