A toronyőr nekem is feltűnt, már akkor, amikor előre belenéztem a következő részekbe (amit egyébként azóta sem bánok, sőt így menet közben talán jobban érthetővé váltak dolgok), de mivel akkor nem értettem, arra is gondoltam, hogy a megvénült Ali látható az öregember képében, hiszen voltak bizonyos hasonlóságok (jellegzetes frizura például). A történtek fényében ez azonban kizárható, hiszen elvileg Ali nevelte tovább a gyereket.

Az is feltűnt, hogy az öreg érdekesen reagált, mint aki tud valamit. Az is valószínűsíthető, hogy egy ilyen fontos végjelenetbe talán csak nem hoznak be egy olyan új arcot, aki amúgy teljesen érdektelen, egy mellékszereplő, toronyőr, vagy akkor azt nem ilyen markánsan, hangsúlyozottan kellett volna kivitelezni.

Ha viszont valamilyen jelentőséget szántak neki, akkor logikusan tényleg Cengiz jöhetne szóba. Bottal jár, alacsony alkat, táskás szemek, érdekes meglepődés, amikor a Can bemutatkozik.

Mindamellett én a másik pont, vagyis ferapont gondolatmenetét sem zárom ki, hogy az egész csak egy fantáziajáték, miután a gyerek elolvasta és összerakta a történetet.

De épp ez a valódi művészet egyik ismérve, hogy gondolkodásra késztet, többféle elképzelést is bele lehet tenni, mindenkinek egyéni látása szerint.

Mindent összevetve, a sorozat készítői valóban zseniálisan ötvözték a brazil típusú szappanoperát, brutális akciódrámát, több helyen művészi szinten kivitelezett képsorokkal és gondolkodásra késztető elemekkel is megfűszerezve, mindezt olyan környezetbe helyezve, ami már önmagában is kiemeli egyéb sorozatok közül. Különösen, ha valaki a sok amerikai sorozat után szívesen lát végre valami mást, szinte hazait.

Mindezek fényében én meg tudom bocsátani az időnként túlzó szentimentalizmust, az unalmasabb, szájbarágósabb részeket is, illetve amúgy is illik tolerálni, hogy itt egy más kultúrának, a török nézők igényeinek kellett megfelelni elsősorban. Kívülállónak pedig utazás egy másik világba, ami azért nem is olyan idegen nekünk. Sőt...