Emlékszem, gyerekkoromban a nagyszüleimnél, egy disznóvágás alkalmával olyan rosszullétet éreztem, mint addig még korábban soha. Akkoriban még rendszeresen fogyasztottam húst, és már alig vártam, hogy kész legyen a hurka, a kolbász, a káposzta és egyéb, ilyenkor szokásos, és az akkori tudatállapotom igényeinek megfelelő készítmények, de sajnos, már a disznó leölése utáni percekben nem voltam ura a helyzetnek, és ágynak dőltem. Fájt a fejem, a fülem, fájt a gyomrom, hányingerem volt, és elég magas lázam is, és tényleg nem sok választott el attól, hogy kihívják hozzám a mentőt nagyanyámék. Ennek az esetnek akkor, és utána, még hosszú évekig nem tulajdonítottam különösebb (metefizikai) jelentőséget, okot és értelmet, azt gondoltam, hogy a kiszámíthatatlan és a vak véletlen volt az oka, hogy pont akkor betegedtem meg, amikor nálunk ez a sajnálatos esemény zajlott. Igaz, én nem kérdeztem meg szüleimtől, hogy engem mikor fognak levágni, de tökéletesen megértem a barátod kétségeit és aggodalmait ezt illetően.