"Mert izlik es mert a testemnek szuksege van a husra. Nyilvan tudnek hus nelkul is elni, csak sokkal szarabb lenne, foleg mert olyan testtipusom van, amelyik igenyli a hust."

 

Saját példámon keresztül megvilágítva a dolgot:

 

Az ízlik kategória az ego kategóriája, erről le lehet mondani empátiából. Az én test-típusom is elviekben hús-igénylő, mégis pár éve vega vagyok, és sokkal jobb a közérzetem is, amióta kerülöm a húst. Már sejt szinten megjelenik a tudatosság, s amilyen a tudatállapotunk, a lelki szerkezetünk, olyan a szervezetünk működése is. Ahogy acsd írta, az ember választhat. Az ember mindenevő, épp ezért választhat növényi és állati tápanyag között.

 

Két Einstein idézet:

 

- "A lényeges problémákat nem oldhatjuk meg ugyanazon gondolkodási szinten, mint ahol megteremtettük őket!"

 

- "Az életünket kétféleképpen élhetjük:
Vagy abban hiszünk, hogy csodák nincsenek,
Vagy abban, hogy csoda minden."

 

Pontosan erről van szó a húsevést illetően is. Ha igazán akarod és empatikus vagy, és átérzed az állatok szenvedéseit, kiszolgáltatottságaikat, s ezt tudati szinten is megéled, az egész szervezetedet képes leszel átprogramozni, és egy idő után átáll a szervezeted a növényi tápanyagra, a közérzeted jobb lesz, kikerülnek belőle a hús általi méreganyagok, később pedig húsundorod is lesz. Tehát nincs semmiféle eleve-elrendelés, hogy ilyen test-típus meg olyan test-típus, a dolgok ennél jóval mélyebben gyökereznek, és természetesen alakíthatóak, megváltoztathatóak, ahogyan a karma is. Minden lélekben dől el, a vegetáriánusság, az ahinsa is, és a tested igazodni fog a tudatállapotodhoz, mert az van kívül, ami belül, és az van belül, ami kívül.

 

"A mai ipari hustermeles nekem se tetszik, ezert is igyekszem parasztoktol venni a hust, ahol jobban van tartva az allat es jobban torodnek vele. Hogy aztan megolik? Igen."

 

Ez a legnagyobb ellentmondás, elvégre annyira jól tartják az állatot, annyira szeretik, hogy végül a gyomrukban köt ki. Pusztán azért tartják jól, hogy még jobb ízű legyen, azonban ennek köze nincs a szeretethez. Ha igazán szeretnék, nem ölnék meg, és nem ennék meg. Hankiss Elemér (aki egyébként nem vega) mondott egy hasonló sztorit a Világokon át című metafizikai sorozatban. A sztori a következő volt: Család, gyerekek, nevetés, kis bárányka, akit a gyerek ölelget és szeretget, az egész család odavan a bárányért. Majd egy nap az apuka elvágja a bárányka torkát és megeszik vacsorára. Hankiss Elemér is hozzátette, hogy azért ekkora ellentmondásokba nem kellene belemenni...