Mostanában írtam őket:

A boldogság

Mi a boldogság?
Ezüst fényű égi csillag,
Mely csak éjjel világít,
De nincs elég létra a Földön,
Hogy elérd akár az alját is!

Lány a buszon

Nézlek, de csak néha tekintesz felém,
Kecses tested varázsa életet önt belém.
Fehér szoknyád gyakran fodrozódik,
Ahogy a busz kerülgeti a kátyúkat,
Ahogy fordul jobbra és balra...
Szemem kebledet figyeli,
Mint fürge méh a nektárt,
Érezni akarom ajkamon,
A te ajkad csókját!
Jaj! Égő, kínzó fájdalom,
Hogy arcodat már nem láthatom,
Mert az út már véget ér,
S ha nem láthatlak újra,
Az életem mit sem ér!
Látni akarom szép nyakad,
Amit barna hajad simogat,
Ajkadat, ahogy hívogat.
Bájos, isteni arcodat,
Ahogy a Nap beragyogja...
Égi tünemény,
Hozzon utamba még a sors!

A gyűrű

Aranygyűrű az ujjamon,
A napfény csillog rajta.
Talán ez Szauron gyűrűje,
A Végzet Hegyéből,
Örökké lángoló tüzéből?
A gyűrű az enyém!
Jaj, mit mondtam!
Mordort magamra
Haragítottam...

Lennék...

Mikor Svájcban voltál,
Nagyon hiányoztál.
Lennék őrangyalod,
Bátor lovagod,
Lennék hűséges szolgád,
Lennék bármi,
Csak közel legyek hozzád!

Orsolya

Nem voltam még Orsován,
De a szemem megakadt Orsolyán,
A Nap is megcsillan fogsorán,
S a gyönyörű Orsolyán.

Gyújtsd újra a lángot

Az életem nélküled olyan,
Mint a kihalt, fagyos sztyepp.
Melegíts fel, gyújtsd újra a lángot,
S az ajkad hozzon nekem édes álmot!

Szerelmi vallomás

Hetek óta figyellek,
Még ha nem is látod,
Mert nagyon szeretlek,
Mindig az arcodat látom,
A Napban és a szélben,
A nyárban és a télben,
A kelő Holdban,
S a csillagokban.
Néhány vers, amit írtam neked,
Néhány tétova pillantás,
Mikor nem figyelt a szemed.
Tengernyi szép álom,
Oly sokat álmodtam,
Mindig rád gondoltam.
Ó te óceán gyöngye,
Szívem hölgye,
Egyszerűen gyönyörű vagy,
És én szeretlek téged!