de a táplálékszerzés is ölés, ha állatokról beszélünk

 

elsősorban az ilyen konokul ismételgetett, az ellenérvekre egyetlen érdemi választ nem pazarló kategorikus kijelentéseid tesznek hiteltelenné.

Állandóan úgy próbálsz igazolni bizonyos dolgokat, hogy idézel Hamvastól vagy éppen a nagy Tasi Istvántól. Mintha az ő véleményük – csakúgy mint a tiéd – egy fikarcnyival is többet érne, mint bárki másé, mintha kőbe vésett igazságokról lenne szó.

 

Ezredszer elismételve (türelmes vagyok, hátha egyszer megérted, miről is folyik a vita):

 

Az ölés fogalmát egyes kultúrák eltérőképpen értelmezik. A legtöbb esetében a táplálék céljából kioltott állati élet nem minősül gyilkosságnak. Ez nem jelenti, hogy e kultúrák nélkülöznék az erkölcsöt. Sőt.

Az ember mindenevő, az emberiség történetének évezredei során mindig is vegyes táplálkozást folytatott. Az, hogy a filozófiai gondolkodás létrejöttével bizonyos időben és bizonyos vidéken olyan elméletek is létrejöttek, melyek (helyesen vagy helytelenül – nem lényeges) lelket tulajdonítanak az állatoknak, s így megölésüket bűnként definiálják, nem más, mint érdekes jelenség. Megjegyzem, vannak, akik a növényeket, sőt, egyes helyeket és lélekkel áthatottnak tartanak – ők a te általad követett logika szerint max. fényt ehetnének bűntelenül, egyébként kénytelenek folyton gyilkolni

 

Ha te, mahadas és más úgy gondolja, ezen erkölcsi szabályok a normatívak, akkor az rátok, és csakis rátok kötelező érvényű. 

 

Akik más kultúrákban nevelkedtek, más vallások, filozófiák hívei, azok az azon irányzatok által megszabott erkölcsi normákat tartják be. (jó esetben)

 

És ha meggebedsz, akkor sem lesz a tied magasabbrendű – tiszteletreméltó, de nem általános érvényű.

 

Így az lenne a legjobb, ha sürgősen befejeznéd mások erkölcsi megítélését és minősítését, továbbá a húsevés és a gyilkosság közötti párhuzam hangoztatását.