A kérdéseimre nem válaszoltál most sem, amelyek egyáltalán nem értelmezhetetlen kérdések.

A nem ártás elve lehet, hogy a ne ölj parancsra vonatkozik, de a táplálékszerzés is ölés, ha állatokról beszélünk. Akkor is ölés, ha mindez, a húst elfogyasztó ember számára közvetett és nem közvetlen ölés, hiszen felmenti magát azzal, hogy "nem én ölöm meg, én csak megeszem". Azonban ez is bűnrészesség, ahogy Tasi István mondta, olyan, mintha bérgyilkost bérelnél fel, itt pedig a hentes a bérgyilkos, te pedig fizetsz az ölésért, megveszed a húst, tehát fenntartod a rendszert, hozzájárulsz a bérgyilkosok (hetnesek) béréhez, és hozzájárulsz az állatok gyilkolásához, vagyis egyetértesz vele, engeded, akarod, hogy érted, az érzékkielégítésed miatt megöljék az állatokat.

A vega és egy húsevő lelke közötti különbségre Mahads válaszolt helyettem. De az is lehetséges válasz, hogy valószínű egy olyan vega, aki nem pusztán vega, de rendelkezik spirituális belső távlatokkal, hamarabb kikerülhet a szamszárából. A húsevő pedig valószínűleg még sokáig sínylődik a szamszárában, főleg abban az esetben, ha tisztában is van az ahinsával, és így is ragaszkodik a húshoz.