A kommentem középső részének fényében olvassuk újra a cikk egy részletét:

"TDK: ellentéte a Traxdatának. Itt minden hang alja hiányzik. Ettől olyan, mintha felfelé húzna, de mégsem teljesen igaz ez. Palya Bea hangja ezen a lemezen is kiabálós lett. Általánosságban elmondható, hogy artikulált, de sziszegős.  Szépen hozta még a rock katonás ütemeit is, az alja néhol összezúg."

Illetve még néhány példa:

"Ritmusa általában jó, egyedül Bach kórusánál éreztem kissé sietősnek.", "kissé szorosabban ülnek a zenészek, és a hangok körül sem érzek elegendő levegőt. Egyértelműen zsúfol", "Bach kórusa veszít öblösségéből", "Palya Bea néhol kissé kiabál", "Dinamikai csúcsoknál az érthetőségéből veszít egy leheletnyit".

Mindenféle túlzás nélkül, ez itt a bohózat kategória. A különösen választékos szókincs csak viccesebbé teszi a nyilvánvaló butaságokat.

(Egyébként komolyan el is gondolkoztam rajta, hogy ez véletlenül nem egy jól álcázott MAM reklám? Aki ilyen választékos szókinccsel rendelkezik, az valószínűleg nem hülye. Akkor viszont hogy állíthat ekkora magabiztossággal ennyi megfoghatatlan marhaságot? Minden lemezről olyan markáns véleménye van, ami akkor sem lehetne, ha tényleg létezne különbség a hangzásban, hiszen akkor is lehelletnyi dolgokról beszélnénk.... gyanús, nagyon-nagyon gyanús.)