Két dologról beszélünk. Egyrészt a lemez írásnál ha rossz minőségű író hardverekkel dolgozunk, vagy béna szoftverrel, akkor lehet vacak (jitteres, nem bithelyes) a végeredmény. Viszont most feltehetjük, hogy jó minőségű cuccokkal dolgoztunk, és a lemásolt lemez bithelyes, hiszen ez nyilván lehetséges. A másik dolog az olvasás, ahol ugyan ez a helyzet. Egy rosszminőségű olvasó okozhat össze-vissza dülöngélő biteket, de ez az olvasó hibája, nem a lemezé. És pláne ha audiofil kérdésekről beszélünk, szerintem itt is nyugodtan feltételezhetjük a minőségi hardvert.

Viszont jó lenne tisztába tenni egy alapvető dolgot. Minden probléma, ami a digitális jellel történhet (hibás bitek, kihagyások, duplázások) teljesen más jellegű hibákat produkálnak a hangban, mint amiket pl. a linkelt cikked ír. Az audió CD-ken maguk a hanghullámok és azok reprezentációja (nullák és egyesek) nagyon különböznek egymástól. A megfelelő tudás, vagyis a bitek értelmezésének mikéntje hiányában semmilyen hang-specifikus transzformáció nem végezhető a hanghullámon. Márpedig ez azt jelenti, hogy a nyers jelben történt véletlenszerű hibák egész egyszerűen nem okozhatnak olyan konkrét jelenségeket, mint pl. a magashangok kiemelése. Ilyesmit kizárólag a bitek értelmezésével tehetnénk meg. Ami valóban megtörténhet, az általában jól hallható: pattogás, ugrálás, hibás hangok.

Már példálóztam ezzel, de olyan ez, mintha nyomtatási hibákra kennénk azt, hogy unalmas egy könyv. Az unalmasság egy olyan tulajdonság, amit csak a szöveg értelmezésével változtathatunk, véletlenszerű nyomdahibákkal nem.