Nem tudom hány éves a pici nálatok, de 2 éves ha lemúlt és nem pelusos, akkor már mehet. Ti csak rövid időre jötettek?
Kicsit félek az iskolaváltástól, de férjem azzal nyugtat, hogy a mostaninál szarabb iskola már nem lehet. Ha itt Lille-ben maradtunk volna akkor idén másik suliba írattam volna be őket, de így hogy költözünk már nem akartam a gyerekeknek rosszat.
Szülőin az egyik kedves anyuka megkérdezte, hogy a mi gyerekünk nem fogja e a többi gyereket hátráltatni a tanulásban, mert ugye a gyerek nem beszél rendesen franciául és ennek a javítása nem e az ő gyereke kárára menne?
A másik ami zavart az az, hogy amikor ideköltöztünk, akkor én mindenkinek előre köszöntem. Volt aki szépen visszaköszönt, vagy ha nekem köszöntek akkor én is. Ez mára odáig fajult, hogy van 1-2 ember aki azt hiszi, hogy ő itt a faluban a "kihaennem" és nem hajlandó fogadni a köszönést sem. Na azoknak már nem köszönök, mert már meguntam azt a szerepet, hogy én vagyok a külföldi és nekem kell alkalmazkodnom hozzájuk. Az elején még elfogadtam, hogy nekem kell beilleszkednem, de 3 év után úgy érzem ennek lejárt az ideje.
A fiam pl összekeverte télen az egyforma kabátjukat az osztálytársával, amit én észre sem vettem. Jött az anyja, hogy cseréljük ki. Én oda adtam a kabátot, ő meg majd hozza délután a miénket. Jött is délután, de nem a fiam kabátjával hanem a kicseréltett hozta vissza, mert a fiamé jobb állapotban volt mint az ővéké. Én beleírtam a fiam nevét a kabátjába, gondolom ő is, mert amit visszahozott azon lehetett látni, hogy a nevet valamilyen oldószerrel megsúrolta, hogy ne lássam a nevet.
Szóval itt nem olyan könnyű nekünk. Van aki tök rendes, de sok a paraszt is. Gondolom ez az új helyen sem lesz máshogy, de próbálok nem úgy hozzájuk viszonyulni, hogy eleve bunkók.
Ahogy elnéztem ott Saint Nom-ban sok a külföldi. Talán jobban elfogadnak majd.