"Ha beteszek egy 20 bites japán CD-t egy olyan CD-játszóba, aminek a DAC-e 20 bites, akkor az tudja 20 bites felbontásban kezelni a 20 bites CD-t?"

Az audio CD 16 bites, a japán is. A topic elején említett K2 HD azt jelenti, hogy a 16bit / 44 kHz-re csak a legutolsó fázisban "butítják" a jelet, egész addig a 20 vagy 24 bites eredetivel dolgoznak. Így valamivel jobb minőséget lehet elérni a Red Book szabványon belül.

Hogy miért tesznek 20 bites DAC-t egy sima CD lejátszóba, az nem teljesen tiszta. Létezik egy HDCD nevű formátum, ami mindenféle trükközéssel próbál 20 bit adatot tárolni 16 biten, illetve kompatibilis visszafelé, de soha nem terjedt el. Egy másik nagyfelbontású CD "utód" a Super Audio CD (SACD), de ezeket nem is olvassa a hagyományos olvasó, és ez sem terjedt el soha. Van még ezen kívül a DVD-Audio, ami tud 24 bitet, szintén nem nagyon terjedt el.

Az egyetlen ok, amit még el tudok képzelni az, hogy a 16 bit / 44 kHz hangot mesterségesen "felfújják" 20-24 bit / 100+ kHz-re, és valami matematikai interpolálással próbálnak jobb minőséget elérni, ez az upsampling. De ez csak minimális javulást hozhat, ha egyáltalán hoz valamit, hiszen egy algoritmus nem találhatja ki azt az információt, ami soha nem is volt ott. Tehát azt tudom mondani, hogy nem sok értelme van.

"Az LP vs CD-nél inkább azt szokták mondani, hogy a digitális hanganyagnál valahogy mesterségesek a magas hangok, és ha mondjuk 24 bites digitális hanganyagról van szó, ott is szokták kritizálni magát a hangzást, a "sterilséget"."

Erről van itt szó szerintem. Hogy a digitális hang "túl jó" minőségű, és amit a rajongók valójában hiányolnak, az az LP hibáiból fakadó minőség "romlás".