Azok a "whitefülű" zenegyűjtők, akik az LP-t tartják a legjobb, legadekvátabb hangképű hanghordozónak, általában idegenkednek a CD-től. Egy EU-s vagy USA nyomású-újrakeverésű CD-vel összehasonlítva az LP-t, meggyőző eredményt is kapunk, természetesen az LP javára. Sokáig nekem is hiányérzetem volt az EU-s és USA kiadású CD-k kapcsán (tisztelet a kivételeknek, pl. régi Deram-os CD-k szépen szólnak), de amióta megismerkedtem a japán CD-kkel, főként a JVC által kifejlesztett speciális 20 és 24 bites K2-es újrakeverési formátummal, valamint az SHM-mel (Super High Material, ami egy speciális polykarbonátot jelent, amely a CD játszó számára könnyen olvashatóvá teszi a jeleket), azóta elégedett vagyok a CD-hangzással, a hiányérzet pedig megszűnt. A japánok valahogy olyan érzékkel és olyan technikai berendezéssel keverik újra a felvételeket, mint senki más. A japán CD-knél azt érzem, hogy 98-99 százalékban hozzák az LP-, vagyis az analóghű hangzást, de ezek a japán mini Lp-tokos CD-k arra is mennek rá, hogy a lehető legjobban megközelítsék az Lp-t, külsőleg és hangzásra is. A borítókhoz például nagyon profi minőségű papíranyagot használnak, ügyelnek a színazonosságra is, a CD lemezek pedig nagyon masszívak és vastagok.

 

A K2-eseknél különösen szép, dinamikus a felbontás, a zene tere, a szélek arányos kiemelése, igazi cintányérhangok, és igazi mély, puha dobhangok, basszushangok hallhatóak, az egészben pedig az a legszebb, hogy semmiféle digitális mellékíz, mellékérzés nincs a japán CD-knél, hitelesen vissza-adják az analóg-érzést.Természetesen itt főként hetvenes-évekbeli felvételekre gondolok, amelyek még analóg-technikával voltak rögzítve, és természetesen azért a japán CD-k is mesterszalag-függőek. Hallottam olyan hanganyagot, ami Lp-sem szólt jól, és japán CD-n sem, tehát a hiba a stúdiófelvételkor keletkezett.

 

A kilencvenes-évektől kezdődő digitális rögzítési mód felvételeit értelmetlen japán CD-n beszerezni, mert ebben az esetben hiába is várunk analóg hangképet...

 

Linkajánló:

 

http://japan-cd.blogspot.com/

 

http://www.minilps.net/

 

Sok hetvenes-évekbeli együttes lemezei megjelentek már többféle japán CD-változatban, például:

 

 

Látható a képen, hogy az Emerson, Lake & Palmer Tarkus című lemeze a kép alapján eddig 7 kiadást ért már meg, és azóta van belőle egy újabb SHM-es változat, ami nincs a képen, tehát már a 8. japán kiadásnál tartanak az ELP albumok. Ilyen esetek kapcsán is várok tapasztalatokat, hogy egy adott lemez többféle kiadása között van-e különbség, s ha van, miben van, illetve mennyire elétérőek a hangzások...

 

A K2-es CD-knél adott, hogy abból mindegyik japán remaster, tehát japánok által újrakevert hanganyag:

 

 

 

 

 

Az SHM-nél nem tudni pontosan, hogy melyik hány bites, és találkoztam már olyan SHM-es CD-vel is, ami csak japán kiadás volt, de nem japán remaster, tehát például a Caravan együttes remasteres, bonusos SHM-es CD változatai hangzásban, bookletben és bonus számokat illetően is azonosak az ugyanilyen bonusos EU-s remasterrel, vagyis a japánok ezt nem keverték külön újra, csupán annyiból japán, hogy speciális polykarbonátos CD-n adták ki, de nem japán remaster. A legtöbb SHM CD viszont japánok által újrakevert, de vannak kivételek, és jó vigyázni ez esetben.

 

AZ SHM-ről: