Részletek a Furcsa pár sajtótájékoztatójának nyilatkozataiból

 

„Szervét Tibor: - A „Furcsa pár női változat” 2005-ös miskolci rendezési munkája egyrészt egy kicsikét segíti a mostani munkát, mert a helyzetek, a humorforrások tökéletesen párhuzamosak. A másik részében viszont, amikor csak az én szerepemmel, Félix szerepével kell foglalkozni, az gyakorlatilag a nulláról indul. Tehát az egészet újra kell gondolni, az egész találkozást a Jánossal kockáról kockára és napról-napra kell tapasztalni és összerakogatni.

 

 

Gálvölgyi János: - Ha az ember szül egy szerepet, az egy szerep. A szerepcserével itt ikerszülés folyik, tulajdonképpen Tibor szerepét én hordom ki, az én szerepemet meg ő hordja ki, és figyeljük egymást, le ne ejtse a gyereket. Amikor cserélünk, hát az fura dolog lesz, remélem nem a Kaukázusi krétakör lesz, amikor húzom-vonom.

 

Szervét Tibor: - A szerepcseréhez elsősorban vagányság kell. Azért mondom ezt így, mert a jelenlegi munkafázisban ugye ott tartunk, hogy még az „A” szereposztásban dolgozunk. Tehát még nem szembesültünk igazán azzal, hogy milyen lesz az, amikor a saját mondatainkat a másik fogja mondani. Az valószínűleg furcsa lesz egyébként.

 

Azt el lehet mondani nagyon sokféle okkal megtámasztva, hogy a szerepcsere miért egy istenkísértés. Viszont ami mellette szól, az az, hogy ha viszont sikerül megcsinálni, márpedig mért ne sikerülne, akkor meg tényleg egy bravúr tud belőle lenni. Ezért mondom azt, hogy az a bátorság, vagy krakélerség, vagy könnyűség, amivel azt merjük mondani, hogy igen kérem szeretettel, mi teszünk egy ilyen kísérletet, az nélkülözhetetlen. Onnan ott fönn, amikor úgy himbálóznak különböző köteleken nagy magasságban, csillogó ruhában az artisták, ők se nagyon tűnődhetnek azon, hogy most „Istenkém, á, hát szerintem nem kéne ugraaniii”, és akkor már régesrég leesett. Úgyhogy mi most itt tartunk.”