Szép jó reggelt!

A jó szándék megvan abban, amit mondasz. És ez becsülendő.Én inkább azt mondanám, hogy mi fiatalok szeretjük megtapasztalni a saját bőrünkön az élet pozitív és negatív dolgait. Van aki szimplán azért, mert már csak azért sem hallgatja meg a szülőt, vagy az idősebbet, van aki egyszerűen nem érti, hogy mit is akarnak modnani neki, és van aki csupán maga szeretne utánajárni olyan dolgoknak, melyektől esetleg óvni szeretnék az idősebbek.  Viszont az a valaki, akire emlékeztetsz, rájött arra is, hogy nem feltétlenül kell mindent előre elmodnani, esetleg segíteni, mert nem mindenki van azonos szinten, és esetleg van aki még olyan éltszakaszban van, hogy még nem aktuális bizonyos életszemlélet, tudás átadása, mert akár meg is zavarhatod őt. Meg kell várni a megfelelő időt. A szüleimnek egy 30 éves lánya és egy 26 éves fia van, de már tudják, hagyni kell hogy hibázzunk, különben soha nem tanuljuk meg a határokat, és nem tudunk dönteni sem a nehéz helyzetekben. És Én ezért borzasztóan hálás vagyok nekik, mert hagyják, hogy kibontakozzam, még akkor is, ha nem megfelelően közelítek meg dolgokat, de ugyanakkor már nem néznek gyereknek sem. És ha hibáztam is, vagy rosszul döntöttem is, a szüleim mindig készek arra, hogy kielemezzük a dolgokat :) És miután lezártuk a témát, jöhet a következő élethelyzet, amit meg kell oldani. És még hallgatok is rájuk, egészen addig, amíg az Én helyzetembe belefér, hiszen egy-egy szituáció sajnos felülírja a szülők tanácsait, és hiába is szeretném megfogadni, épp akkor nem passzol bele a dolgokba.Így megy ez, számomra ez a normális :) De ez csak Én vagyok. Nincs egyforma fiatal, nincs egyforma szülő sem.

Mivel "csak" fiaid vannak, el is hiszem, hogy hozzá vagy szoktatva a lázadozáshoz :) ráadásul sok fiú gyerekkel sokáig kell "birkóznia" a szülőnek, mire látod benne azokat a dolgokat, ami alapján elmondhatod kezd felnőtté válni és a korának megfelelően akár még "kis bölcs"is lehet :)Az Én öcsém sem piskóta a maga módján, el tudom képzelni, hogy négyszeresen is fiús szülő vagy. :)Szerintem nagyon jót tenne neked ha lenne lányod is.:) Sajnos nagyon hosszú lenne leírni, hogy milyen különleges lehet egy ember kapcsolata a lányával (persze fiával is), viszont a csajok azok mások ;) (a fiúk meg fiúk...nem negatív értelemben) Nah egy szó mint száz nagyon-nagyon sok múlik a szülőn is szerintem. Nekem még nincsenek gyerekeim, de nagyon nehéz megtalálni azt a "csatornát", közlési módot, hogy legalább egy kicsit is befogadó képes legyen a fiatal. Nagyon sok szülő elhibázza ezt, és mivel a fiatalok alaptermészetében amúgy is megvan egy bizonyos lázadozás, magabiztosság, hogy ő már mindent tud, hogy amikor ez találkozik a szülő nem megfelelő időzítésével, vagy éppen közlési módjával, akkor jön csak az igazi ellentét. A család az első olyan színtér, ahol sokat tanulhatunk, de sajna ez nem mindenkinek adatik meg, főleg a mai világban. Így hát nem kell csodálkozni azon, hogy sok fiatal megy a feje után.

Nah már megint sokat írtam:)