"Az allat miert nem a termeszet ajendeka?"

 

1. Mert nem megy oda külön hozzád, s nem kéri, hogy "ölj már meg Hecse és egyél meg".

 

2. Mert, ha kést ragadsz és neki-esel, akkor tiltakozik ellene(d). Köszöni szépen, de nem kér abból, hogy te megöld őt, nem kíván még meghalni. Neked pedig nincs semmiféle szakrális jogod hozzá, hogy megöld és felfald csupán az érzékkielégítési "örömöd" miatt.

 

- Ha valakitől te például pénzt akarsz kölcsön-kérni, de az illető nem tud vagy nem akar adni neked, akkor megölöd és elveszed a pénzét?

 

- Ha egy állat nem akarja neked odaadni a testét, akkor te megölöd és elveszed a testét?

 

Mindkét esetben etikai vétséget követsz el. Ha pedig azt gondolod, hogy nincs különbség a két eset között, és jogot kreálsz magadnak az állat testének kisajátításához, abban az esetben az önámítás, az önáltatás legmagasabb fokát éred el.

 

"Az vagy, amit megeszel", és olyan tudatállapotba kerülsz, amilyen ételt megettél. Például a hinduknál az ételeket 3 kötőerőbe sorolják:

 

1. Jóság kötőereje

 

2. Szenvedély kötőereje

 

3. Tudatlanság kötőereje

 

A hús a 3. kötőerőbe, azaz a tudatlanság kötőerejébe tartozik, ami közel sem a muktit, azaz a felszabadulást, a spirituális önmegvalósítást szolgálja a hinduk szerint, sőt, ez kifejezetten hátráltató tényező a felszabadulást illetően is.

 

A magyar nyelv metafizikája nagyon pontos és egzakt. Nézzük meg a tehén szót:

 

tehén = te(h)+én = te + én = egy = a kettő egy = egység = dharma = etikai örökérvényű törvény

 

Jézus mondta, hogy én ti és az atya egyek vagyunk. A tehénben te is benne vagy, azaz felebarátod, s ha megölöd, önmagad is megölöd. "Szeresd felebarátaidat és ellenségeidet". Csúnya dolog ám megenni a felebarátainkat Hecse, ezt ugye tudod? Vagy nálatok szokás a barátaidat elfogyasztani vacsorára?