Az erdemi reszre nem reagaltal, viszont talaltal ket lenyegtelen reszletet, amibe belekothettel...

 

Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy amit eszel, és jól esik, az milyen áron esik neked jól? Ez az, amire eddig nem válaszoltál, ez az, amit köntörfalazva eddig kikerültél. Egyáltalán nem mindegy, hogy olyan táplálékot eszel meg, amit a természettől kapsz ajándékba, pl. gyümölcsöt, ami megérés után magától is lepotyog egy fáról, vagy pedig olyan táplálékot eszel meg, ami erőszak árán kerül hozzád...

Az allat miert nem a termeszet ajendeka? A taplalkozasi lanc is a teremtes resze, es a levagott allatok lelkei miert ne szolgalnak ezt a celt? Ez az eroszakhoz valo ragaszkodasod is furcsa, ha olyan spiritualis vagy, mert akkor tudod, hogy halal nincs, es minden foldi akcio a karma termeke. Ha Ardzsunat meg tudod magyarazni, rohejes a magyarazatod a husevessel kapcsolatban. 

 

Bele lehet magyarázni, hogy az állatok az ember táplálékául vannak, meg lehet nyugtatni magunkat, el lehet tompítani üvöltő lelkiismeretünket olyan alantas kijelentésekkel, hogy az állatok nálunk alcsonyabb rendűek és mi rendelkezünk az életük felett, ám ettől az erőszak még ugyanúgy erőszak marad, akkor is, ha ál-néven emlegeted.

Mint mar irtam, ezek eros es altalanos kivetitesek, amik ujabb "rossz" karmat generalnak neked. Nincs uvolto lelkiismeretem, es plane nem cipelek eletrol eletre buntudatod, vadat es ragaszkodast. Te meg epp ezt csinalod.

 

Te írod nekem, hogy felsőbbrendűségi érzéssel írok ide, ám mégsem én vagyok az, aki az állatokat alacsonyabb rendűnek tartja az embernél, hogy jogot tákoljon magának azok leölésére. Azzal, hogy megeszed az állatokat, azzal önmagadnál alacsonyabb-rendűnek tartod őket és felsőbbrendűségből feljogosítod magad azok elfogyasztására is.

Ujabb csusztatas es kivetites. Orulok, hogy te jobban tudod, en mit gondolok, mint en:)

 

Az ember, a teremtés koronája pedig azért rendelkezik intelligenciával, hogy arról ne csupán prédikáljon, hanem azt gyakorolja és élje is, például az erőszak elkerülésével, és embertársainak, valamint az állatoknak, a természetnek való szenvedés-okozást a lehető legminimálisabbra vegye. Választhat persze: Minimális ártalom, kis karma. Nagyobb ártalom, erőszak, nagy és súlyos karma.

Valaszd azt az utat, semmi baj nincs vele, en meg hadd valasszak masik utat, amivel szinten nincs semmi baj. Nagy es sulyos karmat meg pont te generalsz magadnak mindazokkal a negativ erzelmekkel, gondolatokkal, meggyozodesekkel, stb, amiket is kifejtettel. En speciel ezeket nem cipelem, mert nem akarom cipelni. Ha neked jolesik, csinald, rengeteget tanulsz belole. Aztan ha valoban tanultal belole, rajossz, hogy minden csak valasztas kerdese.

 

Gondolj csak bele, mennyi húst elfogyasztottál már eddigi életed során, s abban a rengeteg húsban (ami végülis nem különbözik az árok mentén lévő dögtől, tehát a hús is dög, nem véletlenül olyan hullaszagú, dögszagú és büdös) mind-mind benne van az állatok haláltusájának, halálhörgésének rezgése, amit te megettél, s amit tovább is viszel, s amely rezgések most is a szervezetedben vannak.

Fogalmazzunk ugy, hogy szerinted igy van. Sot, tetelezzuk fel, hogy igy van. Fontos nekem ezeket a rezgeseket tovabb vinnem? A valasz: nem. Ha en most megatkozlak es atveszed az en negativ es gyuloletes rezgeseimet, akkor azt te hurcolni fogod. Elarulom: toled fugg. Ha akarod ige, de nem kotelezo. 

 

A lélek az nem tisztul meg csak úgy önmagától. Minden vallás azt tanítja, hogy valamit valamiért. Áldozathozatal nélkül nincs felszabadulás, a lélek eredeti állapota pedig a már korábban említett szolgaság.

Ez is eg hit, amihez lehet ragaszkodni, de nem kell. A figyelmedbe ajanlom az alabbi kis ismert zen tortenetet:

Tanzan és Ekido olyan úton lépdeltek, amely a heves esőzés hatására rendkívül sárossá vált. Egy
falu közelében találkoztak egy fiatalasszonnyal, aki éppen az úton próbált átkelni, ám a sár
olyan mély volt, hogy az tönkretette volna a selyem kimonóját. Tanzan azonnal a karjaiba
kapta a hölgyet, és átvitte az út másik oldalára.

A szerzetesek csendben folytatták útjukat. Öt órával később, amint közeledtek a
számukra szállásul szolgáló templomhoz, Ekido nem tudta tovább visszatartani magát, és
kifakadt: „Miért cipelted át azt a lányt az úton?! Nekünk szerzeteseknek nem szabad ilyesmit
tennünk!”
„A lányt én már több órája letettem – felelte Tanzan. – Te még mindig cipeled?”