"Judhisthira, Ardzsuna szerencsejáték-függő bátyja elkockázta mindenüket, legvégül a tulajdon feleségüket is. Emiatt bele lehet hajszolni ezreket egy véres háborúba, ebben erkölcsileg semmi nem aggályos, ellenben egy állat levágásával, igaz?"

Egy szóval sem mondtam, hogy az elkockázás etikailag nem vétek.

"Tehát mondhatod, hogy nem kell hús, az emberiség történelme rádcáfol: bolygónk nagy részén időtlen idők óta része a táplálkozásnak"

Valószínűleg ezért is tart itt a történelem és a világ, ahol tart, azaz a katasztrófa legszélén. Tolsztoj mondta, hogy "amíg lesznek vágóhidak, addig háborúk is lesznek". Amit pedig az emberiség történetének-történelmének neveznek (amit Hamvas ksatria-nomád-kalandor történetnek nevez és nem brahmani megvilágosodásnak), az nem több egoharcoknál, háborúknál, viaskodáskonál, keresztes hadjáratoknál, territórium-kisajátításoknál, s a természet leigázásánál, a húsfogyasztás karmikus visszahatásainál. Azt az embert, aki állatot képes ölni, csupán egy hajszál választja el attól, hogy embert is képes legyen ölni.