A Mahábhárata csatája az eposz szerint több tízezer ember lemészárlásával járt. S hogy mi volt a kirobbanásához vezető konfliktus első lépése? Az, hogy Judhisthira, Ardzsuna szerencsejáték-függő bátyja elkockázta mindenüket, legvégül a tulajdon feleségüket is.

 

Emiatt bele lehet hajszolni ezreket egy véres háborúba, ebben erkölcsileg semmi nem aggályos, ellenben egy állat levágásával, igaz?

 

Ha annyira egyértelmű erkölcsi evidencia lenne az állat leölésének tilalma, akkor jó eséllyel a világ több pontján is elterjedt volna. Ezzel szemben kizárólag indiai eredetű vallási irányzatok hirdetik ezt (ott se mind, ráadásul a mai hinduk közül is igen sokan fogyasztanak csirkét, sőt kecsét is.)

 

A zsidó-keresztény vallás, az iszlám nem ismeri ezt a törvényt, és ha jobban belegondolok, olyan törzsi vallásokat sem tudnék mondani, ahol ez létezne (ami gyorsan eszembe jut: a pápua népek, indonéz szigetek törzsei, indiánok, afriikai törzsek, aboriginalek, maorik - mind mind fogyasztanak húst, nem tartják bűnnek az állat táplálék céljából való leölését)

 

Tehát mondhatod, hogy nem kell hús, az emberiség történelme rádcáfol: bolygónk nagy részén időtlen idők óta része a táplálkozásnak

 

Továbbá tarthatod erkölcsi evidenciának, hogy állatot nem ölünk, az emberiség történelme ismét csak rádcáfol: 

bolygónk nagy részén időtlen idők óta ölnek állatot, és nem tartják erkölcstelennek. Éppen azért, mert az ölés nem öncél, hanem szükséglet.

 

Az ahinszá hindu elmélete szép és tiszteletreméltó, de semmiképpen sem felsőbbrendű tanítás. 

 

 

A tigrises példád rossz. Egy késsel még nem vagyunk egyenrangúak: a tigris sokkal erősebb, és háromszor olyan nehéz, mint én. Amúgy a tigris ugyanúgy, mint az összes ragadozó, igyekszik a leggyengébb, legkönnyebben legyőzhető prédát becserkészni. Eszébe nem jut lovagiasnak lenni.