A lemondás azért lemondás, mert nem ragaszkodás. Az a jó, ha eljut az ember arra a szintre, amikor már ételekhez sem ragaszkodik. Panatdzsali valahogy úgy fogalmaz, hogy evés közben is helyes test-tartás, nem az ízre figyelni, és az asztalunkon lévő táplálékról mindig jusson eszünkbe, hogy az milyen kemény munka és szenvedés, fáradalmak árán van ott. Az evés ne élvezet legyen, hanem funkcióbetöltés, és ne a nyelv irányítson minket, hanem a szükség, az is csak mértékletesen, jól megrágva, hosszan időzve :o)