Tudod ez mind szép és jó, amit írsz!
Én speciál, ha tudok segítek is, de amikor már ott tart a helyzet, hogy segíteni sem tudsz, pl. csak a közelebbi barátaidon, szeretteiden, mert egyszerűen nincs miből és nem elég a saját nem kis gondod, de még kénytelen vagy végig nézni az ő gondjaikat is és csak vergődni tudsz, hogy miért nem tudsz segíteni rajtuk, annál szarabb, kegyetlenebb érzés nincs is!

 

Nem a vezetőségtől kell várni a dolgokat? Bizonyos dolgokat tőlük kellene várni, mert ők tudnák megtenni, ők vannak abban a helyzetben, hogy vmit tehessenek - ehelyett, nem hogy tennének, de még ... - és ezt a részt direkt pontoztam ki!

 

Nekünk is kéne tenni valamit?

Áldozzuk fel magunkat? Vagy napi szinten tüntessünk tök feleslegesen, mert ha így tennének sem érne semmit?

/ Pl. lásd Gyurcsány lemondott, aztán azon kívül egyéb változás nem igen történt! /

Vagy csak dolgozzunk, hogy legyen miből segítenünk magunkon, és másokon?
Az utóbbira csak az a válaszom, hogy én dolgoznék, ha hagynának így tenni, vagy ha lehetőséget adnának rá, de nem adnak!
Már nem az van, mint 15-20 éve, hogy aki akar igen is talál munkát, itt már az van, hogyha tucat számra diplomával rendelkezel akkor is az utcán csücsülsz munka nélkül!

 

Szóval még is mire gondolsz mit kellene tennünk még, nekünk akik itthon tartozkodunk, hogy jobb helyzetünk legyen és ne akarjunk az életben maradás miatt elmenni innét?

 

Egyébként nem tudom milyen anyagi helyzeted van, biztos nem lehet túl rossz, de nem is rám tartozik, azt viszont tudom, hogy szerintem, ha haza jössz, még jó anyagi helyzeted ellenére is nem adok max. 5 évet, és sírva menekülsz vissza Franciaországba!