Sziasztok Gyerekek!

Igazàn nagy örömömre szolgàlt a sok hozzàszòlàsotok! Végig mosolyogtam magamban. Néha megpiszkàlom a kedves olvtàrsakat, h* kijöjjenek belôlük a rejtett érzéseik. Lehet provokativnak is tartani amiket irok, csak annyit tudjatok, h* bàr àltalànositok - és éppen azért irok àltalànossàgban, h* senkit ne sértsek meg személyesen - én mindnyàjatokat szeretlek, mert magyarok vagytok. En is kijöttem, Ti is kijöttetek, tehàt ezen igazàn nincs miért elitéljek bàrkit is. Amùgy sem itélek el senkit semmiért, mert emberek vagyunk, én csak a tettek, nem az emberek  fölött itélkezem. (Az én okaim anno nem anyagiak voltak, de ez mellékes is. )

Az ilyen kirohanàsokra az az aggodalmam késztet, h * lassan nem marad magyar a hazàban (s fôleg szakember nem), s elvész ez a hôs nép a népek tengerében. Pedig kàr lenne érte.

Aki azt hiszi, h* külföldön sokàig meg tud maradni magyarnak, az téved. Az itt született gyerekei màr fôleg franciàk lesznek, s ha franciàval hàzasodnak, a következô generàcio teljesen elfranciàsodik. Személyes tapasztalat.

Ami az otthoni helyzetet illeti nagyjàbòl tudatàban vagyok, s éppen ez az oka, amiért haza akarok költözni. Ugy érzem, h (hogy) a y magyaroknak több szüksége lehet ràm, mint a  franciàknak. En ùgy gondolom, h * nem a vezetôktôl kell elvàrni sorsunk jobbrafordulàsàt, hanem tennünk is kell érte valamit. Mindenkinek ott ahol van, kellene egy kicsit javitani valamin, segiteni valakin, aztàn a jòérzésû embereknek összefogni és közösen végrehajtani dolgokat, melyek a haladàst, az emberek érdekét szolgàlnàk.

Most mondhatjàtok, h * naiv vagyok, idealista - ez mind igaz is lehet, viszont nem àlmodozom, cselekszem is, még ha csak kevésre is van lehetôségem. :-)

* = hogy - ezt a röviditést itt a forumon tanultam, ùgy talàlom h jòcskàn leröviditi az iràst, praktikus.