1. a tehén nem ezért szent állat. Eredetileg, a védikus korban a gazdagság és a jólét záloga volt, az emberi boldogulás alapvető feltétele. A védikus áldozatokban még vajmi kevés szerepe volt a spiritualitásnak: az áldozó földi javakat, így pl. teheneket akart biztosítani a maga számára az istennek adott felajánlással. A tehén szentségével kapcsolatos absztrakt elképzelések a későbbi évszázadokban alakultak ki. A teáltalad említett szent egykedvűség meg ugyanígy vonatkozhat egy koalára vagy egy lajhárra is, tehát nem magyarázza, miért kéne (hacsak nem vagyok hindu) kivételes rangra emelni a tehenet. Arról nem beszélve, hogy a tehén kérődző életmódját csak szimbolikusan lehet bölcsességnek tekinteni, amúgy nem az, ha százszor írod le, akkor sem. Kb olyan komoly, mint hogy Micimackó valójában taoista bölcs. 

2. erkölcsi szabályok: sajnos itt összemosol dolgokat. Nincs általános érvényű "ne ölj" parancs. A világ nagy részén sosem jelentette azt, hogy állatot ne lehetne ölni táplálék céljából. Még az általad állandóan emlegetett hindu szemlélet sem egységes. Kálí istennő szentélyében áldozónapokon bokáig gázolhatsz a levágott kecskék és csirkék vérében. Mely állatokat azután az áldozat bemutatói el is fogyasztják. A buddhistáknál is sok helyütt csak a szerzeteseknek kötelező a húsmentes étkezés, vagy éppen nekik sem. Persze ők nem ölik le, a piszkos munkát másokkal végeztetik.

A lényeg: nem feltétlenül vonod ki magad az erkölcsi törvények alól azzal, hogy állatot ölsz. A vaisnaváknál és dzsaináknál igen. Másol nem. És egyik közösség sem erkölcsösebb a másiknál.