Üdv,

 

Én valahogy nagyon nem értem ezt az örökös kelet-nyugat szembeállítást. Sajnos nem ismerem teljesen behatóan a keleti kultúrákat, vallásrendszereket, még a saját "nyugati" (európai-magyar) kulturális örökségemet sem tártam fel teljesen, bár erre azt hiszem az emberi élet kevés is.

 

Az az érzésem, hogy a nyugati világban keletkezett egy nagy világnézeti vákuum (fogyasztói társadalmakban az értékek degradálódása, relativizálódása, stb), ami "beszívta" a keleti gondolkodásmódot. Ez nem baj, a keleti ember világképéből sokat lehet tanulni, de azt hiszem, hogy ez fordítva is igaz. Sok keleti bölcs, tanító, guru jött felénk, nyugatra, hogy megossza az emberekkel a tanítását - addig egy európai, Boldog Teréz anya ápolta a szegényeket és a betegeket, odaát.

 

Persze a szintézis a két világ között nem könnyű, sokan hajlamosak a mindent nagyon könnyen egy kalap alá venni (minden "Egy"). Pedig ha egy halom autó-alkatrészt összedobálok, abból még nem lesz autó. Itt jöhet jól a "nyugati" ember analitikus, vizsgálódó szemlélete; előbb-utóbb rájön a tervrajzra. Visszafelé is igaz: minek gyártani kuplungtárcsát, ablaktörlőt, gömcsuklót, ha nem építesz belőle autót...? Persze, ez így kissé pongyola, de azt hiszem átjön, hogy mire gondolok.

 

Szóval nem hiszem, hogy a keleti gondolkodásmód(ok) mindenképpen "magasabb rendű(-ek)", ha valaki a kontempláció magas fokáig jut el, az még nem biztos, hogy elég. Egy tonna nem biztos, hogy többet ér, mint tíz kiló.

 

Egyébként a prog. rock miatt jutottam el idáig, kösz a belinkelt zenéket, az Astrával és a Caravannel már ismerkedem, és mindkettő nagyon tetszik.