Az  a kérdés ötlik fel bennem, hogy tényleg ilyen aljas világ volt  a XII. század? Királyok, szerzetesek, grófok, püspökök mind-mind ennyire alárendelte mások életét a saját előmenetelének?

 Másik:

 A katedrális felszentelésekor hogyan tudott Fülöp egyáltalán együttmutatkozni a püspökkel és a fiatal gyilkológéppel? Lehetett ennyire hazug a világ?

 De ha elfogadom, hogy ilyen volt 900 éve, mi  a garancia arra, hogy most nem ilyen?