"Az egora szukseg van a foldi elethez, igy az nem lehet cel, hogy "elpusztitsuk", hiszen pl veszhelyzetben o cselekszik gyorsan es mondjuk menekul el egy medve elol, nem a lelek."

 

Nem is írtam, hogy el kell pusztítani. Áldozati tűzbe kell helyezni, a transzcendcia szolgálatba, s azért is kell ehhez az ego, mert ő mondja, hogy "végig tudom csinálni".

 

"Es a korulmenyeket ki teremti? Es mitol lesz vki konnyen manipulalhato? Az ezekre a kerdesekre adott valaszok vezetnek ra arra, hogy ez a megkozelites a felelosseg elutasitasarol szol, ami szinten ego, es nem a lelekbol jon."

 

Az itteni mesterséges körülményeket az ego, a haláltudat és a sötét folt teremti, mert nincs tisztában a lét mély összefüggéseivel, s mert nincs áldozati tűzbe helyezve az ego, nincs harmóniában a lélekkel, s mert nem tudja mi az optimum, mi a spirituális boldogság, így az anyagban keresi a "boldogságot".

 

Mitől lesz valaki könnyen manipulálható? Attól, amit fent írtam, hogy nincs rálátása a teljességre, nem tudja azt belül megélni, el vannak zárva benne az ehhez vezető csatornák (ha úgy tetszik, a csakrák), nem képes befelé fordulni (ami érthető valahol, hiszen félelmetes dolgokkal is szembesülne akkor önmagában), így a külsőségekben keresi a "boldogságot", de ebben nem találja, mert csak pillanatokra szólnak ezek a dolgok, így a fogyasztás elve alapján még többet és még többet akar a külsőségekből. Viszont a lélek érzi, hogy ez nem az igazi, majd kiüresedik az ember, s jó esetben képes ebből tanulni és később befelé fordulni, s már nem a külsőségekben keresni a megoldást, az oldást.

 

Szó nincs itt felelősség elutasításáról, hiszen alapvetően mindenki önmagáért felelős a választási lehetőségeit illetően, már ha van hozzá etikai érzéke. A legnagyobb felelősség pedig a politikusoknak és bankoknak kellene, hogy legyen, akik kifejezetten sok emberért felelősek.

 

"Egyreszt ennek is megvannak a maga spiritualis okai, masreszt az is ego, aki ezt "baj"-nak allitja be, hiszen jo es rossz csak az ego szamara letezik, a leleknek minden tanulas es tapasztalat, cimkek nelkul."

 

Persze, hogy megvan, hiszen minden egy forrásból fakad, jó is és rossz is, ami valójában nem kettő, hanem egy (erről írtam már korábban is többször ebben  a topicban). A léleknek pedig minden tanulás, ebben is egyetértek, ám nem mindegy, hogy milyen mértékben és mennyi idő alatt tanul a lélek. Bajnak pedig azért baj az anyag-felé fordulás, mert ezzel az "aranykor" lehetőségét csak kitolják, halogatják, a szenvedés pedig mégsem egy kellemes élmény, főleg azoknak nem, akik empatikusak és szolidárisak, és átélik a másik ember, az embersiég kollektív szenvedését, még akkor is, ha "csupán" ez tanulás a léleknek. 

 

Ha valoban errol szolna a karma, akkor az ellentmondana a lelek szabad akaratanak, ami a legfontosabb az egeszben. A sulyos visszahatas is valasztas, de a lelek valaszthat "jo"-t is. Ez a "szenvednem kell", meg hogy a "karmamat kell megelnem, nem tudok mast csinalni" szovegek szinten hitrendszerek, amiket el is lehet engedni.

 

A karma feloldható és módosítható, attól függően, hogy az egot mennyire tudja az ember áldozati tűzbe helyezni és transzcendens szolgálatba állítani. Ha viszont nem jut el oda az ember, hogy belássa: korábbi cselekedetei ellentmondásban és diszharmóniában voltak a dharma-renddel, akkor a karma determináltságot okoz és a szamszárában tartja az embert. Persze minden a megszabadulásért van, és később is kap az ember lehetőséget a választásra és a karmikus visszahatások enyhítésére, de mégsem mindegy, hogy ez ezer év alatt vagy évmilliók alatt megy végbe, és sokáig kell sínylődni az anyagi testben, ugyanakkor a lélek addig nem szabadulhat fel, amíg el nem éri azt a pontot, amikor megérett erre.