Almerikai magyar faszkvartett

 

 

Az Amerikai Népszava közleményéből: „Ha az Orbán-kormány a magyar irodalomból ki akar irtani minden olyan szerzőt és alkotást, amely első értelmezésben sértő a magyar nemzetre nézve, akkor törölnie kell a tankönyvekből Petőfi Sándort, József Attilát, Ady Endrét és számos magyar költőt, írót, akik ugyanazt írták korábban, amit Kertész Ákos, vagy más módon fogalmaztak meg sértőnek interpretálható véleményeket a magyarságról. Ady Endre még a ťfajŤ szót is rendszeresen használta.”

 

Ezzel szemben Kertész Ákos azt mondta (nem az amerikai, hanem magyar ATV stúdiójában), hogy amit ő írt, „első értelmezésben” sem „sértő a magyar nemzetre nézve”. Kertész azt mondta (szó szerint idézem), hogy: „én megtanultam írni, sokan nem tanultak meg olvasni”. Kérdezem: mi az igazság? Ki hazudik itt? Kertész Ákos, vagy az Amerikai Népszava? Továbbá: aki a „közleményében”, Kertész Ákost, mint stilisztát, egy lapon emlegeti Petőfivel, Adyval, József Attilával, óhatatlanul teszi komolytalanná tiltakozásának minden sorát. Adynál a „faj” szó használata, a maga kontextusában, ráadásul jóval Auschwitz és Tusnádfürdő előtt, egészen mást jelent, mint a „genetikusan alattvaló” szóösszetétel.

Bartus László „közleménye”, tiltakozása infantilis szerecsenmosdatás, természetesen méltatlan a vitára, az érdemi szövegelemzésre, vagyis csupán egy költői kérdés: az Amerikai Népszava nem vette észre, hogy gyakorlatilag egyedül maradt Kertész mellett? Éppen a minap szóltak Orbánnak: „ha már hárman mondják, hogy részeg vagy, menj haza!”, nos, Kertészt (gyakorlatilag) mindenki „részegnek” tartja, végső soron Andrassew Iván is. Persze a szar attól még lehet jó, hogy „több milliárd ember” nem szereti, itt viszont egy műalkotásnak, „esztétikai értéknek” (©Kertész) szánt szöveg elbírálásáról van szó, hiszen ezért emlegettetik mellette Petőfi, Ady, József Attila. Tehát az „irodalmi levél” minőségéről érdemben akkor lehetne vitázni, ha megszólalna a tárgyban egy Poszler György, egy Szilágyi Ákos, egy Almási, Szerdahelyi, vagy Faragó Vilmos (elnézést, nem vagyok naprakész, nem tudom, kik élnek még közülük, remélem mindahányan!), megszólalna Kukorelly Endre (nem politikusként), Konrád György, vagy emlékezzünk az őszödi beszéd két híres (Nádastól és Esterházytól származó) minősítésére!

Konrád jónak tartotta Gyurcsány beszédét, csak a „lószart, mama” szintagmát kifogásolta. Nádas még azt sem.

Ami pedig a legviccesebb a dologban, már Kertész Ákos sem áll az Amerikai Népszava mellett, ugyanis az író szánalmasan, de teljes mértékben retirált. Klubrádió: „Szerkesztőségünkhöz is eljutott az Amerikai Magyar Népszavának címzett helyreigazítás. Ebben Kertész Ákos azt írta: az Amerikai Népszavához című publicisztikámban szereplő mondatot: ťA magyar genetikusan alattvalóŤ – ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs…”.

 

Hadd kérdezzem meg: Kertész ezzel helyreigazítja Petőfit, Adyt és József Attilát is? Az a „mondat” például, amely a Hazám című versben olvasható, „helyesen nincs”?

 

„Az Amerikai Népszava álláspontja az, hogy Kertész Ákos irodalmi levele a szakmai közvéleményre és a civil társadalomra tartozik…”.

Világos, az én kérdésem is éppen ez (lásd föntebb): mi a „szakmai közvélemény” álláspontja? Mit szól a szöveghez Nádas, Kertész (Imre), Esterházy, de mondhatom akár Heller, Radnóti nevét is, igaz Heller stilárisan a leggyöngébb közszereplők közé tartozik, de nyilván nem viseltetik rosszindulattal Kertész iránt. Nem szólva arról, hogy Czakó Gábor, Döbrentei Kornél is a „szakmai közvélemény” része.

Bartusék szerint „a politikának ezekbe a kérdésekbe nem lehet beleszólása”.

Az állítás akkor volna hiteles, ha ezt Bartusék 2008-ban visítják, amikor Kertész Ákos politikusok kezéből vette át a „szakmai” Kossuth-díjat. Mutatta a tévé, Kertész még a kezét is megnyaldosta annak a politikusnak, aki a minap az ő kertészileg megnyálazgatott kiskacsójával az „igen” gombot nyomta meg Gyurcsány rabosítása érdekében (Szili Katalinra gondolok).

Bartusék szerint „A levelet mély hazaszeretet és a magyarság sorsáért való aggódás és felelősség járja át. Ízlés dolga, hogy a stílust vagy a megformálást, a megfogalmazást tekintve ki hogyan viszonyul a szöveghez. Egyes szavak használatáról és értelmezéséről folyhat társadalmi és szakmai vita, de a hatalom nem avatkozhat ezekbe a vitákba.

Azt pedig, hogy a magyarok esetenként alattvalóként viselkednek, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a demokráciát felszámoló és a jogállamiságot megszüntető Orbán-kormány diktatórikus ténykedését szinte szó nélkül eltűri.”

 

A „hatalom” miért ne szólhatna bele abba, ami „ízlés dolga”? A „hatalomnak” miért ne lehetne „ízlése”? Ha a kormány a maga ízlése alapján adományoz irodalmi díjat, azt a kormány miért ne vonhatná vissza? Tegyük hozzá: a Fidesz-kormány nem élből akarta megfosztani Kertészt a Kossuth-díjtól (Orbánék tartják a hallgatólagos modus vivendit: ti a tieiteket, mi a mieinket díjazzuk), vagyis most egy olyan kijelentést inkriminálnak, amelytől már maga a szerző is elhatárolódott: „ezúttal helyreigazítom. Helyesen ilyen mondat nincs”.

Hogy nincs? És akkor ez mi: „Azt pedig, hogy a magyarok esetenként alattvalóként viselkednek, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy a demokráciát felszámoló és a jogállamiságot megszüntető Orbán-kormány diktatórikus ténykedését szinte szó nélkül eltűri” (Amerikai Népszava).

 

Kérdésem: miért csak akkor tud az Amerikai Népszava közel normális mondatot összebarkácsolni, ha előtte megcsavargatják a tökét (megfenyegetik a szerzőjét stb.)?

Az idézett megállapítás tartalmán lehet vitázni (vagyishogy a megfogalmazási mód már civilizált), na de hát éppen erről van szó: egy olyan mondaton, amely a szerzője szerint sem létezik, érdemben nem polemizálunk, hanem: vagy leköpjük, vagy legyintünk rá, vagy fölszólítják arra az írót, hogy kérjen bocsánatot, mert ha nem, akkor…

 

Hát, mit mondjak, magyaros egy megoldás. Genetikusan magyaros. Amerikás genetikusan plusz tusnád-orbánosan népszavás…

 

Egyébként Bartus ennen paródiáját is megírta már, helyreigazította a Kertészt helyreigazító Kertészt, amely helyreigazításban helyreigazította sajátmagát (szerintem Bartusnál röhejesebb újságíró nincs a magyar zsurnalisztika történetében), szó szerint idézem: „Kertész Ákos helyreigazította azt a kifogásolt mondatát, amely miatt durva támadások érték, és amelyet – kizárólag a ťgenetikusanŤ szó szerencsétlen használata miatt – mi sem tartottunk helyénvalónak. Szeretnénk azonban leszögezni, hogy normális esetben egy ilyen téves szóhasználat esetén a következő történik: barátai vagy az olvasók szólnak az írónak, hogy ťkedves Ákos, talán nem vetted észre, hogy ez a kifejezés nem egészen azt jelenti, amit mondani akarsz, nem beszélve arról, hogy eléggé félreérthető.Ť Erre Kertész Ákos megnézi, homlokára csap, és azt mondja, hogy ťjaj, de jó, hogy mondjátok, erre nem is gondoltam, hát persze, hogy nem ezt akarom mondaniŤ, és kicseréli ezt a szót. Ennyi a történet. De Magyarország nem egy normális ország”.

 

Lehet, hogy nem normális, de akkor éppen a Bartus Lászlók miatt nem az. Ugyanis Bartus hülye ön(önönön)helyreigazítása normálisan így hangoznék (változtatás nélkül idézem az eredeti szöveget, csak két Bartus-szót cserélek át benne egy szóra, s azt vastagítom): „normális esetben egy ilyen téves szóhasználat esetén a következő történik: a szerkesztőségben szólnak az írónak, hogy ťkedves Ákos, talán nem vetted észre, hogy ez a kifejezés nem egészen azt jelenti, amit mondani akarsz, nem beszélve arról, hogy eléggé félreérthető.Ť Erre Kertész Ákos megnézi, homlokára csap, és azt mondja, hogy ťjaj, de jó, hogy mondjátok, erre nem is gondoltam, hát persze, hogy nem ezt akarom mondaniŤ, és kicseréli ezt a szót.”

 

Most pediglen idézek egy klasszikust, nevezetesen Megyesit, aki ezt írta anno az ÉS-ben: „Mester Ákos egy fasz”. Igen, de immáron magam is szeretnék klasszikussá válni, ezért én azt mondom: Bartus László két fasz. Az egyik fasz szerkeszt, a másik pedig kiigazítja magát.

Sőt Bartus három fasz (világklasszikus leszek!), ti. a harmadik az, aki nem néz tévét. (Vagy néz, akkor viszont hazudik a Népszavában.) Ugyanis Kertész Ákos egyik jóakaratú „barátja, olvasója” (nevezett Rónai Egon) bizony megkérdezte interjúalanyától a „Start”-ban: „nem bánta meg, amit írt?”, mire Kertész (saját szememmel láttam) egyáltalán nem csapott egy nagyot a homlokára, hanem viszont hetykén kijelentette: „nem”! Sőt hozzátette: amit leírt, „esztétikai érték”.

Továbbá van egy negyedik fasz is (így jön ki a végleges faszkvartett), aki simán meghamisítja Ady Endre versét.

 

Mert a hülyeség, illetve a pitiánerség olyan, mint a hínár, Bartuskám, mennél harciasabban kapálódzol benne, annál mélyebbre süllyedsz.