A közhiedelemmel ellentétben a széltől egyáltalán nem kell védeni a fügét.

A szél és felhőmentes (netán még hóval is borított) téli éjszakáktól kell főleg, mert olyankor szokott -15 fok alá szaladni a hajnali minimum.

Ha gyakori a fagykárod, a még hajlítható éves vesszőkből húzz le a földre, egy kötegben 3-5-öt bokronként.

Kiásol egy ásónyom szélességben egy árkot késő ősszel, abba belehúzod a vesszőket, a földdel lesúlyozod annyira, hogy a vesszők még ne törjenek ki a tövüknél (ott alá is lehet támasztani egy ásónyi földdel), és raksz rájuk jó sok avart, kukoricaszárat stb. Íg a föld melege megakadályozza, hogy a legfagyosabb hajnalokon ezek a vesszők elfagyjanak.

Aztán tavasszal lehet válogatni: ha a többi elfagy, ezeket kell meghagyni, és rendesen fognak teremni. Ha enyhe a tél, és az ezeknél erősebb (több éves), többet termő vesszők is jól teleltek, meg lehet hagyni azokat, ezeket meg kiritkítani, és év közben meghagyni újabb 3-5 tőről hajtó éves vesszőt.

Ha van egy garázsfalad, ahhoz is erősíthetsz ponyvasátrat, amit ráhúzol a bokor fölé a necces téli napokon.