„Azt viszont már egyáltalán nem értem, hogy a „civil” miért „politizál” (értsd: locsog a politikáról)!? Miért teszi, amikor filozofálhatna is, természetesen a közélet és a filozófia határmezsgyéjén.”

A „civil” viseli a politikusok tevékenységének terheit és hasznát. Mondhatnánk, hogy a „civil” nem politizál, hanem véleményt alkot, és vagy kimondja, vagy nem, a politikusok „tetteiről”. Filozofálhatna is annak határmezsgyéjén vagy azon belül is, ha arra felkészültek. Van is valamelyes összefüggés a politika laikus (és az állítólag tudomány: politológusi) megítélése (mint elviselés, jövőkép stb.), és a lét megítélése között, laikusként mindkettőben vagy (köznapian szólva) az egyikben laikusként a másikban felkészülten. Mindkettőben felkészülten elvileg bizonyára lehetséges, de példát nem tudok rá, hirtelenében.

A kérdés, hogy Pl. az országgyűlési választások során politikussá (politikai elitté?) előléptetett, ilyen, olyan képesítéssel rendelkező állampolgárok mitől válnak politikussá? Semmitől! Letették a voksot egy idea mellé (többségének fogalma sincs mi az az idea, egyáltalán, mi az idea) számításból,  pótcselekvést segítő lelkesedésből, vagy valamilyen „eszme” kritika nélküli elkötelezettjeként. (Az utóbbi a legveszélyesebb).