„Egyelőre azon gondolkodom, hol is van a filozófia történelemfilozófiai határmezsgyéje.”

Csatlakozva T84G6 válaszához, pontosítom a megjegyzésedet: nem a filozófia, hanem a filozófia és a közgondolkodás közötti határmezsgyéről beszélek (ezt írtam: „a filozófia s a közgondolkodás történelemfilozófiai határmezsgyéjén”); a „történelemfilozófiai” szó itt pusztán jelzője a „határmezsgyének”, vagyis a filozófia nem a határmezsgyével, hanem a közgondolkodással, a politikával áll lényegi viszonyban. Ezért van igaza T84G6 olvtársnak.

Egyébként a történelemfilozófia, mint szellemi mezsgye, a politika, a közgondolkodás emelkedett formája (ha szabad ily nagyralátón fogalmaznom); mindenesetre egy biztos: a történelemfilozófia nem azonos a filozófiával, merthogy a filozófia jellemzően a legáltalánosabb kérdésekkel foglalkozik (az anyag és a tudat viszonya, van-e értelme az életnek stb.), de nem is „filozófiátlanság”, ti. a történelemfilozófia egyik (klasszikus) alapkérdése így hangzik: „mi értelme van a történelemnek, hol az a rendező elv, amelynek segítségével felmutatható ez az értelem?” (©Löwith). Mármost, ha a történelem nem csak a múlttal azonos (hanem a jelennel s bizonyos vonatkozásban a jövővel is), továbbá, ha a történelem (múlt, jelen s jövendő) alapelemei politikai, közéleti események, történések, továbbá, ha elfogadjuk, hogy a történelemfilozófia a történelem értelmével foglalkozó gondolkodás, akkor logikailag tiszta a képlet: a történelemfilozófia mezsgyebölcselet.

Hankiss mondja valahol, hogy ő kéthetes „csúszással” (késéssel) olvassa a napilapokat, s ami így, összegészében véve Hankiss obligát hülyeségei közé tartozik (szerintem), merthogy miért pont két héttel, miért nem három héttel később?, ráadásul önmagában a három hét, de még a három év sem helyezi a napi hírt történelemfilozófiai fénytörésbe stb., viszont a logika említésre érdemes, s amelyet én így fordítok le magamnak: a gondolkodás minden, a politizálás (különösen a napi pártpolitizálás) semmi. Nota bene nem „szörnyű”, „rossz”, „hazug” és így tovább és így tovább, hanem egyszerűen: semmi. A nyilvánvalóan torz hankissi ötlet, mint tájékozódási logika helytálló: a múlt számos estben lényegileg, olykor pedig teljes egészében értékeli át, teszi jelentéktelenekké azokat a politikai eseményeket, amelyek miatt a nem a „határmezsgyén” tájékozódó emberek rendszeresen harapják szét egymás torkát. Néha a sajátjukat is!

Azt tökéletesen értem, hogy a politikus politizál, néki döntenie, cselekednie kell, ez a dolga. Azt viszont már egyáltalán nem értem, hogy a „civil” miért „politizál” (értsd: locsog a politikáról)!? Miért teszi, amikor filozofálhatna is, természetesen a közélet és a filozófia határmezsgyéjén. Sőt! A „filozófus” is „politizál”. Mint például Heller Ágnes, aki ugyebár nem filozófus, csak afféle félig filozófiai, félig politikai zsargonban „fecsegő vénasszony” (ahogyan Kierkegaard fogalmaz, illetve ahogy Heller maga jellemzi magát), és persze nem is politikus (ezért a két idézőjel). Arra pedig, hogy Heller nem valódi filozófus (ti. ez a döntő), később lesznek példák.