Gondolom a vendég uszi felnőtt volt, így a tartózkodása legyőzte a kiváncsiságát. Egy egészséges, életrevaló, jól szocializált kölyökkutyánál (fajtától függetlenül) a kiváncsiság mindennél előbbre való. Ha a nyuszi mozgását meglátja, vagy történetesen a nyuszi "betámadja", akkor előbb fogja játékosan égnek emelt popsival ugatni, semmint elmenekülni előle. Ilyenkor jellemzően a kiváncsiság "tárgya" felé ugranak, bögnek egyet az orrukkal rajta, rosszabb esetben belecsípnek, majd újra elugranak, és közben csaholnak. Na ez az, amin nem szabad nevetni, vagy jópofának tartani, mert ez megerősíti a kutyát abban, hogy helyes, amit csinál, és a kölyökkorból kilépve ez a játékosság átalakulhat erőszakká. Ha nagyobb méretű, 7-8 kilós házinyusziról van szó, akkor kicsit egyszerűbb a dolog, mert a törpenyuszik lényegesen törékenyebbek.

Szerintem jobb, ha először mindkét állatot kézben tartva mutatjátok be őket egymásnak, és ezt a barátkoztató fázist többször megismételve csak néhány nap elteltével próbálkoztok a "szabad találkozással". Ennél is először szerintem jobb, ha a kutyát pórázon engeditek közel a teljesen szabadon lévő nyuszihoz. És ha ezek a kísérletek jó eredményt hoznak, akkor lehet már a kutyus is szabadon.

Jó esetben, néhány nap elteltével csökken a kutya kiváncsisága, megszokja a nyuszi szagát, és megérti, hogy a nyuszi is hozzátok tartozik, tabu a bántása.

Majd számolj be a fejleményekről. :-))