Szájtátva, kicsit könnyes szemmel olvastam végig a beszámolódat! Le a kalappal, nagyon szépséges helyeken jártatok (az Anyósos szó nagyon tetszik, ha beszólnék egy ilyesmit, nem kellenen többet szóbaállni az Anyósommal:))))

Tényleg elképesztő milyen helyeken élnek, békében és szeretetben emberek.

 

Felmerült bennem, ahogy olvastam, hogy mekkora probléma az én problémám (nem kicsi)?

Ahol nincs utód (gyerek, unoka, dédunoka), ki is fogja Őket eltartani, ápolni, szeretgetni?

Ki viszi tovább a hagyományaikat, a nevüket?

Talán ilyenkor kicsi erőt kapok, hogy bizony gyerekem van, aki mindezeket majd továbbadja az ő gyerekeinek és így tovább.

Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy a bevásárló központokban ne tudjunk venni valamit, miközben embereknek a puszta fennmaradás is gondot okoz!

 

Bocs, ha így kora reggel komorra sikeredett, de tényleg szépeket írtál és emberségeseket!!

Köszönjük és várom a további írásokat!!!!!