Umoljani, 2011 augusztus 14.

 

Érdekes, hogy ilyen eldugott helyeket is lehet már interneten foglalni. Sőt nem csak szállást. A Dragon Hut - mert ilyen turistacsalogató nevet adtak a kis faháznak - 117.5 euróba került két éjszakára három felnőttnek (anyósom van velünk), két gyereknek és egy csecsemőnek. Félpanzióval. Igen, én is meglepődtem, amikor az interneten be lehetett jelölni, hogy hogyan kérjük a szállást: csak reggelivel, félpanzióval vagy teljes ellátással. A félpanziót választottuk, bár el sem tudtam képzelni, hogy a hegyekben, egy isten háta mögötti kis faluban hogyan fog ez működni.

 

Mindig szokott lenni nálam egy kis ajándék, amivel a házigazdát meglephetem. Most pálinkát hoztam magammal. Igen, tudtam, hogy muzulmán faluba megyek, de azt is tudtam, hogy a bosnyák muzulmánok azért megisszák a magukét. Azt is tudtam, hogy pont Ramazan (Ramadan) böjti hónap lesz. Viszont ez menet közben kiment a fejemből, így egy kicsit kínos volt, amikor Nazif kezébe nyomtam a pálinkás butykost. Faarccal elvette. Mindegy, néhány hét múlva majd megissza.

 

Pakolás közben aztán jön Nazif, hogy mikorra parancsoljuk a vacsorát. Na jól van, alakul ez a félpanziós ellátás. Nazifnak a szomszéd telken volt egy kis kőháza, terasszal, nagy piros reklámnapernyőkkel. Ezek a napernyők már érkezésünkkor felntűntek, hiszen elég tájidegen jelenség a régi, szegényes házacskák között. A ház étteremként funkcionál. Csak tudnám kit szolgálnak ki? Nem tűnik úgy, hogy a falu tele lenne turistákkal.

 

Este nyolcra beszéltük meg a vacsorát. A kipakolással hamar végzünk, már mindenki nagyon éhes. Gyerekeim a kakast és a tyúkokat kergetik az udvaron. Városi gyerekek lévén, óriási élmény ez nekik. Lányom még a tyúkólba is bebújik, hogy megnézze va-e tojás. A környező dombokon birkanyájak legelészek, kolompolásuk hangja betölti a völgyet. Szép itt.

 

Nazif láthatja, hogy csak a vacsorát várjuk, átkiabál, hogy mehetünk. Na nem, beszélni nem beszél, se angolul, se németül. Nekem kell azt a kevés bosnyák/horvát szókincsemet elővennem. A többit mutogatással elintézzük.

 

Az étterem egy takaros kőház. Nem is lehet régi. Belül tradicionálisan berendezve, mindössze három asztal és egy konyha. A konyhában Nazif felesége Selma sürgölődik. Fejkendős asszonyság hatlamas orral és arany fogakkal.

 

Az egyik asztalnál három, huszonéves lány Naziffal beszélget. Megkockáztatom, és én sört rendelek, Ramazan ide, vagy oda. És kapok is. Azért kegyetlen lehet úgy ételt készíteni másoknak, hogy ők nem ehetnek. Csak majd sötétedés után. De már az sincs messze.

 

Nem kérdezik, hogy mit szeretnénk, csak jön a leves. Csorba. Talán csirkedarabok vannak benne? Nem tudom, de nagyon finom. Se egy bárányszem, se egy gyanús szerv nem úszik benne. Gyerekeim is minden gyanú nélkül eszik. Aztán burek. Érdeklődöm, hogy mivel vannak töltve. Krumpli, spenót és sajt. A sajt inkább túró? Nem, mégis sajt. Hát ezt azóta sem tudjuk eldönteni. Böjti kaja, de finom, ízletes.

 

Szóba elegyedünk a szomszéd asztalnál ülő lányokkal. Sevillában tanulnak. Kettejük spanyol (Barcelonából és Sevillábó), a harmadik olasz (Rómából). Most ők is csavarognak. Egy Ford kisbusszal járják a Balkánt. Érdekli őket a kultúra, a balkáni zene. Fesztiválról fesztiválra járnak. Most éppen egy dél-szerbiai népzenei fesztiválról jönnek.

 

A lányok helyére, miután azok megitták a söreiket, Nazif és Selma ül le. Már végre ők is ehetnek. Beszélgetünk velük a magunk módján. Nyugdíjasak, Nazif Szarajevóban dolgozott, gyerekei most is ott élnek. A faház valószínűleg saját használatra készült, mert minden használati felszerelés arról tanúskodott, hogy talán a gyerekei használják. A ház köröl gyerekjátékok és hinta, az unokáknak.

 

Visszaballagunk a házunkba. Még megérkezésünkkor is kellemes meleg volt, de mostanra már hűvös az este. Hiába no, magasan vagyunk. A sötétben gitárszó csendül fel, tüzes, spanyol ritmusok. A lányok autója az étterem mellett áll a réten, mellettük tábortűz, körbeülik, gitároznak. Itt a hegyek között nem csak a birkanyájak kolompszava száll messze, de a gitár hangja is.

 

Aztán egyszercsak felzendül a müezzin hangja. Később felfedezem a hangszórókat a bádogminaret oldalán. A gitár azonnal elnémul. Gyerekeim is kiugranak az ágyból, izgatottan kérdezik, hogy mi ez. Az énekszó hömpönyögve árad a sötétben. Vissza-visszaverődik a hegyekről. Leírhatatlan, felemelő. Hallgatnám egy darabig, de hamar vége. Sajnos a gitárszó sem csendül fel újra. Teljes a csend és a sötétség, leszámítva a tábortűz fényét.

 

Úgy döntünk párommal, mi is csatlakozunk a lányokhoz. Régen vettünk már részt tábortűz körüli gitározásban. A lányok Naziftól kaptak gombát, azt főzik. A gombát Naziftól kapták. Szállásuk nincs, a Fordban fognak aludni. Az este most már kifejezetten hideg. Vicces látvány, ahogy sapkában főzi egyikük a gombát kempingszéken ülve. Remélem lányom is ilyen vagány csaj lesz. A gitározást a müezzin miatt hagyták abba, nem akarták megzavarni az esti imát. Az is kiderül, hogy a lányok spanyol bort hoztak Nazifnak. Azt is elfogadta, sőt meg is kóstolta. Hát ilyen komolyak itt a vallási szokások. Sokáig beszélgetünk, közben a gomba is elkészül. Már nagyon fázunk, azzal viccelődünk, hogy mindjárt havazik. Elköszönünk és behúzódunk a jó meleg faházba. Kicsit sajnáljuk őket. Remélem nem fognak megfázni az éjjel.