A rock zene - sajnos - a saját maga ásta veremben éli mindennapjait közel 40 éve.

Ami az előnye, az egyben leküzdhetetlen hátrány. Lendület, elán, gördülékenység, frenetikus gitárszólók, dobszólók, lüktetés.
Vannak ugyan próbálkozások, kacsintások a klasszikusok felé, a népzene felé s a keleti filozófiák, a misztikum felé, de sajnos csak egy igen szűk réteg vevő rá.
Nem kedvez a kísérletezgetésnek a hirtelen meggazdagodás, a mindenáron első rendűnek tekintett profit és a műfajhoz sok esetben csak ugató TV-s szerkesztők.

Majd ha megint lesznek elhivatott zenészek, akik 20 év alatt akarnak eljutni az országos elismertségig akkor talán. S, ha lesz igazi értelemben vett közszolgálati TV és rádió az jót tesz a progresszív irányzatnak. Kellenek még élelmes üzletemberek, akik megfelelő árukapcsolással igényes zenéket jűtszó rádióadókat támogatnak, akik a perifériáról is játszanak. Persze kellenek még interjúk (akár angol nyelven) diszkográfiai ismertetők és végül kell a történethez egy középosztály, aki igényes és a szó eredeti értelmében művelt.