Kedves Nyuszi,  

mivel a kritikák sem szentírások, nem érdemes mindet komolyan venni, az autopszia, a saját tapasztalat a döntő. Én már láttam, úgyhogy ajánlom, nézd meg nyugodtan. A darabban a legérdekesebb, legjobb színészek adnak elő egy jól megírt történetet hitelesen, emberien, izgalmasan, az igényes színháznézők számára is nagyon szórakoztatóan.

 

Találtam egy tucatnyi kritikát a Romantikus komédiáról, közöttük egy negatívnak mondhatót is, gondolom ezt olvashattad: Szabó Helga: Szerelem takaréklángon = Olvassbele.hu

Eleddig ismeretlen kritikusunk az írása elején a romantikus komédia műfajáról pikírten megjegyzi, hogy „Hollywoodban az álomgyárosok futószalagjairól sorra gördülnek le az álmok édeskés fajtái”. Azonban az írása végén még pikírtebben éppen ezt hiányolja az előadásból: „Az a szerelem, amit itt nekünk ígértek, az nem olyan eleven, az nem olyan igazi, mint amit mi reméltünk.”

Akkor hogyan is, mitől is lehetne jobb a Thália Színház előadása?

Kritikusunk SzT-ről ezt írja: „…nem igazán sikerül elhitetni a belső vívódást, ahogy a házastársi hűség és saját elnyomott érzései között őrlődik.”

Ezzel kapcsolatban idézem a többi kritikus észrevételeit:

 

„Szervét Tibor alakítását külön ki kell emelni. Annak ellenére, hogy a mandzsetta begombolása is a darabhoz tartozik, minden mozdulatáról elhiszem, hogy véletlen és esetleges. Ez az, ami egyedülállóvá teszi ezt a darabot.” Török Ágoston: Thália színház nyári ajánlat = Espresso.hu

 

„Szervét Tibornak és Tóth Ildikónak ez jutalomjáték kritikusi klisé és egy Slade-darab címe, amelyet láthatóan élveznek, és mivel komolyan veszik a bulvár szakmai szabályait, a minimális emberi hitelességet, a kommerszért nem rajongó, de lazítani képes nézőt is élvezetben részesítik. Szervét Jasonje férfiasnak akar látszani, de inkább bizonytalan, döntésképtelen és gyerekesen hiú, ami egészséges színészi öniróniával jelenik meg az alakításban.” Koltai Tamás: Bárkivel, bárhol, bármikor = Medical Tribune

 

„Eljátszik egy olyan férfit, aki hol nagyon elbizonytalanodott, hol igencsak kicsúszik lába alól a talaj, kötődne is valakihez meg nem is, monomániásan őrizni igyekszik a függetlenségét, akkor is, amikor felesége van, de közben eszelősen kiéhezett a szeretetre.” Bóta Gábor. Elegáns romantika szarkasztikus éllel = Népszava

 

„Szervét Tibor Jasonként megtalálja a középutat: egyszerre esendő, sebezhető ember, aki mindezen tulajdonságait egocentrizmusával, fellengzős stílusával próbálja leplezni épp az egészséges komikum határait megtartva.” Antal Nikolett: Átjátszott évek = Prae.hu

  

„Arrogancia, sérülékenység, önsajnáltató férfiklimax és rutinban pácolt spleen elegyedik Szervét formátumos alakításában, s a színész egész fizikumát, kondícióját a játékba dobja: kopaszodása csakúgy az ábrázolás ügyesen alkalmazott, hatásos eszközévé válik, mint masszírozásra vetkeztetett teste. Vonzó színészi karcosságával egyenrangú játszótársa April…” László Ferenc: Szerző, társ = Revizor

  

„Szervét Tibor is harmóniában van a szerepével. A nőket megbabonázó, kicsit nagyképű sármőr mögött ott lapul a bizonytalan, érzelmeit még maga elől is elrejtő férfi, akit szintén pillanatok alatt meg lehet szeretni.” Makrai Sonja: Elegáns lektűrromantika. Kiegyenlített ív = Magyar Nemzet