Túránk második napjára több templomos látnivaló jutott. Veszprémben kisétáltunk a szépen rendbe hozott Betekints-völgybe, ahol – még az állatkerten is túl – találhatók a veszprémvölgyi apácák kolostorának maradványai, szinte szerves egységet alkotva a jezsuiták 1747-ben épített, de a rend feloszlatása után elhagyott, némileg romossá vált templomával (melyet éppen a kolostor köveiből építettek). A kolostor alapfalainak egy része az új építmény alá került, most a templom belsejében, a padlón van jelezve.

„A veszprémvölgyi bizánci rítusú, görög bazilita rend apácakolostora az ország legrégebbi női zárdáinak egyike, a XI. században épült román stílusban. A legenda szerint Szent Imre herceg bizánci származású felesége alapíthatta 1020 körül szolgálói számára (történészek ezt vitatják és Szent István királyt tekintik alapítónak, míg mások szerint még Géza fejedelem nevéhez köthető a monostor eredete). A hagyomány szerint a kolostorban hímzőműhely is működött, s Boldog Gizella királyné az apácákkal közösségben itt készítette el azt a miseruhát, amelyet később koronázási palástként használtak, s melynek másolata a veszprémi Gizella Királyné Múzeumban látható. A kolostort a XIII. században ciszterci nővérek kapták meg használatra, majd a török időkben lakatlan volt.” (műemlékem.hu – a Magyar Kurír alapján)