Én is szívesen visszapörgetném az időt Szervét Tibor jónéhány szerepéhez. Hej, ha még egyszer láthatnám, hallhatnám:

 

- Cyrano lendületes erejét és szívszakító bánatát;

- A dzsungel lázító tigrisének elsöprő dinamizmusát;

- Ivanov belülről égő feszültségét;

- a hódító, táncos-énekes Baracs mérnököt a Mágnás Miskában;

- a természetesen őszinte és különösen izgalmas Asztrovot, a nők kedvencét a Ványa bácsiban;

- az Anconai szerelmesek Tomaojának magával ragadó, vérbő vígságát;

- a Régi idők mozijának plakátról lelépő, a megtévesztésig azonos figuráját;

- a léha-de-csupaszív-nagy-színész, Szomorov ’alaphangját’ az Erdőben;

- a fiatal ügyész, Kopjáss küzdelmét a helyi hatalmasságokkal;

- a jóindulatú Philip tétova, társkereső igyekezetét;

- a Máli néni Alfonzának kacagtatóra karikírozott figuráját;

- az eltévelyedett Martin Gray őszinte megbánását a Szilvia a K-ban;

- a Tóték Postásának teljesen újszerű, minden ízében tökéletes karakterét;

- IV. Henrik nagyon emberi, őszinte, elgondolkoztató és tanulságos magára ébredését;

- a Rítusból Hans-ot, aki a művészcsoportját hihetetlen önfegyelemmel tartja össze;

- vagy akár az egy lendülettel előadott Graham Whittakert, +annak mamáját, +a mama udvarlóját; +az udvarló lányát és +a csoport tagjait a Beszélő fejek II-ben,

például...