Nagy részük "rajongó". És "rajongása" (állítólag Jézus Krisztus iránt) nem a Szent Lélektől, hanem saját pszichéjétől származik. Magyarul: "olyan lelket vett, amit nem vett előzőleg" (ahogy Pál írja a 2Korintusi levélben), és ennek következménye egy beteges rajongásban kimerülő, önmagát és Istent megcsaló (azaz: utóbbit csak megcsalni akaró) életből áll. Az ilyen emberek állandóan "kedvesek", állandóan "vigyorognak", állandóan arra hajtanak, hogy nekik összkomfortjuk legyen (akár testvéreik szűkölködése árán), az ilyen emberek hajtják a nyelveken-szólást, a "kenetet", az ilyen emberek pszichológiai alapon állva "öntudatlan valószerűtlenségben" leledzenek.