Általában véve a kilens mindig az, aki kezdeményez. A szerver az, aki válaszol. Ha a szerver "visszahív", akkor abban a kontextusban ő kliens lesz, a másik fél meg szerver.

 

Ebben nincs semmi ördögtől való, de ez akkor már nem egy tiszta szerver-kliens rendszer, hiszen ugyanaz a fél felváltva lehet ez is és az is. De nem is igazán peer-to-peer, mert a leírásod szerint a felek nem egyenrangúak.

 

Megoldható a dolog, de azért számtalan kérdés felvetődik:

 

1. Megéri-e? Mennyit nyersz azzal, hogy pull helyett push modellt használsz? És mennyivel lesz ettől bonyolultabb a rendszer?

2. Tűzfalak. Sokszor egyszerűen nem lehet mindkét irányból kapcsolatot kezdeményezni. Ezt tudnod kell kezelni.

3. Terhelés. Bár első ránézésre úgy tűnik, ezzel a húzással csökkented a szerver terhelését, ez nem feltétlenül van így. Mi történik akkor, ha a kliens lassú és a szerverről indított visszahívást percekig dolgozza fel? Vagy mondjuk ha lassú a hálózat.

4. Skálázhatóság. Mi van, ha több szervert akarsz párhuzamosan működtetni? 

 

Hogy ez hogy néz ki EJBs környezetben, azt nem tudom. Személyes véleményem szerint az EJB egy teljesen elbaszott ötlet volt, amit addig sikerült pofozgatni, amíg már majdnem olyan használható nem lett, mint a nem EJB, csak még mindig százszor bonyolultabb.