Pénteken egy színházi közvetítést néztem, Shakespeare-től az Ahogy tetszik-et. Be kell vallanom, a szerző vígjátékait nem túlzottan kedvelem. de most az első három percben felkaptam a fejem. A történet úgy indul, hogy egy második fiúgyereket gőgös bátyja parasztsorban tart, nem adja ki a jussát, amikor  kéri. Ezért öcsike elhatározza, hogy bizonyít: legyőzi a nagyhírű birkózót. Kezdett a dolog ismerősen hangzani! Kiváncsi lennék, hogy vajon a fordítója, Szabó Lőrinc hangsúlyozta-e ki a nyilvánvaló párhuzamokat, vagy csak én tulajdonítottam túlzott jelentőséget neki. Persze végignéztem, tetszett is, legföljebb a túlzottan valószínűtlen befejezést nem helyeseltem, de hát valahogy el kellett varrni az összekuszálódott szálakat.