A japántól nincs -vagy nem volt-  fanatikusabb nép.

Nem hagyták abba a harcot, -az is mutatja hogy egy-egy távoli eldugott színhelyen még évek múlva is találtak magányos katonát aki még még mindig harcban állt, annak ellenére hogy már évekkel hamarabb véget ért a háború. A katonák nem ismerték el a vereséget és inkább szeppukut követtek el hogy fogságba kerüljenek, ebben követte őket a lakosság is, a nők szentül hitték hogy az ameriakiak meg fogják őket szentségteleníteni, így ők is inkább meghaltak, mielőtt elfoglalták volna a falujukat.

Sőt, még a császárnak sem akartak engedelmeskedni, volt olyan tábornok aki a szamurájhagyományokat követve inkább felvágta a hasát, mintsem az ellenségnek megadja magát.

Mindezek után számomra csak az az egy érthetetlen, hogy az USA és Japán tulajdonképpen barátok, míg mi azóta is keresztbe-kasul gyűlöljük egymást atom nélkül is: a kommunista gyűlölte a kulákot, a főrendeket, a mai világban gyűlölik a kommonistákat, és most már az USA-t is, a bankokat és a gazdagokat, a baloldal a fideszt, a fidesz a baloldalt, a jobboldal az SZDSZt, és legszívesebben vérét vennék egymásnak.