A csatolt fotonpárról érdekes részleteket lehet innen megtudni:

 

http://dept.phy.bme.hu/phd/dissertations/oszetzky_disszertacio.pdf

 

 

2.3.2. A fotonpárok nemklasszikus jellege
        A fotonpárok interferenciáját vizsgálva megmutatkozott azok nemklasszikus jellege
[42-45]. Ha a parametrikusan generált nyalábokat egy 50%-os nyalábosztón keresztezzük, és
utána mindkét ágban mérjük a beütésszámokat, azt tapasztaljuk, hogy a beütésszám
változatlan marad. Ugyanebben az esetben a koincidencia beütések száma 0-ra csökken. A

jelenségnek nincs klasszikus megfelel je, úgy fogható fel, mintha a nyalábosztón áthaladva a
fotonpár mindkét tagja vagy az egyik, vagy a másik irányba haladna tovább.
       Egy másik érdekes jelenség, ha az egyik ágba rést, vagy kett s rést helyezünk. A
beütésszám ebben az esetben sem változik egyik ágban sem. Ha a koincidencia beütéseket
detektáljuk, és a detektort abban az ágban mozgatjuk, amelyikben nincs rés, interferencia
mintát figyelhetünk meg [46].

 

 

Ha pontrészecskeként gondolnánk a fotonra, a fenti két viselkedés tipus lehetetlen lenne.

Az első esetben hullámok adják a magyarázatot, a fázisok úgy találkoznak, hogy az egyik ágban teljes kioltás jön létre mindkét hullámon.

A másik egy interferencia, nem is folytatom.

 

A foton nem írható le klasszikus részecskeként.

Mert hullám.