Totális csőd fenyegeti az MSZP-t

Megyeri Dávid jegyzete
2011. július 24. 12:00

  Megyeri Dávid
Mesterházy Attiláéknak most kell meginniuk a levét annak, hogy hazudtak a választóiknak. Azt a hatást keltették egy évvel ezelőtt, hogy az új kormány simán megbuktatható és ők ezt a fontos műveletet ripsz-ropsz végre is hajtják. Mára nem palástolható a fiaskó. Sőt, az az újabb ígéretük is kezd egyre valószínűtlenebbé válni, hogy 2014-ben leválthatják a polgári kabinetet.

A felszínen természetesen folyik a petárdadurrogtatás. Esküdöznek, hogy elsöprik a föld színéről is a Fidesz-kormányt. Meg hogy mindent eltörölnek-visszaállítanak, ha visszajönnek. De azt az ígéretet már nem merik megreszkírozni, hogy még a ciklus vége előtt elkergetik a jelenlegi kurzust. Igaz, Lendvai Ildikó mond olyanokat, hogy törni kell a fejüket azon, mi lesz, ha a Fidesz elveszíti a hatalmát, de mindezt láthatóan ők sem tudják komolyan venni. Hát még a publikum: elég a népszerűtlenségi statisztikáikra pillantani.

A pártelnök legutóbbi interjújából ez a mérhetetlen tanácstalanság oly precízen leolvasható, mint a kórházi ágy lábánál a lázgörbéről. Nagy dérrel-dúrral beharangozza: stílusváltás lesz az MSZP-ben az ősszel, s mindenfajta akcióval fognak megújulni. Hogy eme új stíl és akciódömping miben nyilvánul meg, arról mindenesetre egy hangot sem tudhatunk meg a Népszavából. Az interjú készítői ösztönösen elárulták, ők sem adnak túl nagy hitelt az elszánt fogadkozásnak. Nem feszegették, milyen attrakciókra gondol. Ha nekiduráljuk magunkat a beszélgetés elolvasásának, körvonalazódik, mi a baj evvel a gyurcsányi léptékhez mérten egy fokkal kevésbé, inkább az elvárásokat teljesítve gyűlölködő Mesterházyval. Tévévetélkedőkben akár húsz pontos kérdés is lehetne, hogy valaki idézze vissza a szavait. Szinte teljesíthetetlen követelmény, annyira színtelen, jellegtelen, amit mond. Képtelen nem közhelyes lenni, eredeti gondolatai nincsenek.

Ilyen az, amikor a kontraszelekció visszaüt. Az MSZP káderpolitikája a régi Latabár-filmet idézi: ez a selejtek bosszúja. Annyira a szolgalelkeket futtatták, hogy most tessék! Itt van. Még maradék szimpatizánsaik sem tudnak tőle emlegetni olyasmi karakteres mondatot, ami a tehetség, egyéniség halovány jelét mutatná. Pedig felmondja ő a penzumot, igyekszik, mint az a labdarúgó, aki becsülettel rója a köröket, csak ne kellene néha a meccsen bíbelődni a labdával, ahol ellenfél is van a gyepen.

Az összes toposzt eldarálja, amit a Fidesz-kabinetről mindenfajta tények és érvek mellőzésével el szokás egy szuszra fújni, mint holmi balliberális hiszekegyet. De alig bukkan föl a lagymatag szófolyamban új momentum, ami ne jönne már ki mindenkinek a könyökén. Az ilyen baráti interjúk olyanok, mint amikor az egyetértő lelkek egymás alá adják a szót, s egészítik ki a másik szidalmait. Már nem is kell konkrétumokat említeni. Elég, ha annyit mond az egyik, hogy munkanélküliség, a másik azt válaszolja: devizahitelesek. A riporter annyit szól: hataloméhség, az interjúalany rávágja: Fidesz a neved. Nincsen semmi meglepetés, az olvasó játszi könnyedséggel össze tudna állítani a panelekből egy izgalmasabb interjút.

Nem kell itt érvelni, ténynek látszó elemekkel előhozakodni, az olvasónak úgyis tudnia kell, hogy a demokrácia végvonaglásainak vagyunk szenvedő alanyai a szélsőséges Fidesz népnyúzó regnálása alatt. Minek itt valósághoz konvergáló eszmefuttatást számonkérni, amikor nyílt titok, mit művel a rabló kormány? Ezekből a megnyilatkozásokból látszik legegyértelműbben: képtelenek belátni az álbaloldalon, hogy a gyűlölködés semmilyen babért nem terem számukra. Totális csőddel fenyegeti a Magyar Szocialista Pártot. Hisz előre borítékolható: az akciózás és az új stílus a baloldali értékek radikálisabb képviseletét jelenti majd. És azt, hogy a hangerőt pár decibellel még feljebb fogják tekerni, mint majálison a fals csasztuskákat. Csakhát ha valaki rossz irányba indul, hiába fokozza a tempót, legfeljebb hamarabb fogja eltéveszteni a célt és messzebb jut a hibás úton. Fel sem merül bennük, hogy az emberek nem díjazzák a rágalom-habverőzésüket? Egy kocsmáros is tudja: ha elmaradnak a vendégek, más étlappal kell próbálkozni. Meg az sem árt, ha nem fenyegetik meg azt, aki nem dicséri fenntartás nélkül a szakács ehetetlen főztjét.

Nem vevők a tömegek a szélsőséges demagógiára, hasztalan tálalják a demokráciaféltés átlátszóan álszent frazeológiájával. Akkor viszont miért erőltetik? Miért nem kísérleteznek mással? Mondjuk kevésbé taszító populizmussal? Lélektani talány. Pusztán azért, mert egész históriájuk során bejött? Csakhogy most már nincsenek intervenciós, szovjet csapatok. Anélkül meg bajosan megy a nemzet terrorizálása. Olyan ez, mintha a Fordnál még mindig – Mesterházy kedvenc, Fideszre alkalmazott frázisával élve – görcsösen ragaszkodnának az ősöreg T-modellhez. Egyfajta hevült virtuális térben élnek, amely még csak nem is emlékeztet a valóságra. Amelyben azzal hipnotizálják magukat, hogy mindig övék a hatalom és a rabszolgahadnak tekintett emberek úgyis velük vannak. Hosszú múltra tekintenek vissza a hagyományai e hiedelemnek a műbaloldalon. Ők maguk is elhitték, hogy olyanok az emberek, mint a Reggeli az óvodában című szocreál képen. Vagy a traktoros lányok meg a füttyös kalauznő a festményeken. Csakhát változnak az idők.

Annak idején a tévképzetek fenntartását a megszálló szovjet hadsereg garantálta. Ma már nincsenek ilyen segédcsapatok, a külföldi támogatók is kifutnak alóluk. Emiatt a valóságnegligálás miatt nagy a csönd arról, hogy Budapesten megelőzte őket még az LMP is. Miközben a Jobbik meg a vidéki választásokon előzgeti a szocikat. Szembenézés, reális számvetés helyett a hírek szerint tréningeket fognak tartani, hogy felkészítsék magukat az ellenzéki szerepre. De vajon nem egy éve kellett volna tréningeket szervezniük? Most már mire? Nem kell mindenért haragudni a szocialista bázisra. Hisz mondd azt a fókának, hogy ne szeresse a vizet. Tudja teljesíteni? Aligha. Megszokták a kirekesztő stílust, a hatalmi pozíciót. Függetlenül attól, egy kádernek hat elemije volt vagy pártfőiskolája, magától értetődően minden közegben ő lett a főnök, s nem a professzor. Olyanok, mint Gulliver, amikor hazajött a törpék országából. Ment az utcán kiabálva: Vigyázat, jövök! A járókelők meg találgatták, honnan szalasztották ezt a futóbolondot.

Az utódpártiaknak is hozzá kell edződniük, hogy megszűnt a hatalmuk. S így a tréning, amely az ellenzéki létet szoktatja meg velük, akár sikeres lehet. S azt is sejtetni engedi, hogy az MSZP-sek úgy készülnek: jópár évük van arra, hogy elsajátítsák az ellenzéki magaviselet minden csínját-bínját.