Hát, ami nekem eddig a leglegebb volt, az az Abe  Laboriel duett volt. Tele egymásra figyeléssel, senki nem nyomta le a másikat, meg nem is volt benne az én is vagyok akkora márka mint te fíling. Jó volt nézni, hallgatni. Emberi lett nagyon.

Ma egyébként felmentést kaptam a nejemtől. Kicsit huzogatta már a szemöldökét erre az éles Mylene felé fordulásra. Kicsit nézegette, amiket épp nézegettem, aztán csak annyit mondott, hogy tele van szeretettel ez a nő. Persze azért a Vivancos legények is tetszettek neki :)