Kösz, bár, ahogy sejtetted, ez nekem magas.

Nekem alapvetően ezzel van bajom:

"A kvantummechanikában szuperpozíció elvének nevezzük, amikor egy részecske (vagy hullám) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen megállapítani. A részecske addig marad ebben, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol és milyen állapotban van. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a szuperpozíció összeroppan, és a részecske egyértelműen a lehetséges állapotok egyikébe kerül.

Fontos megjegyezni, hogy a szuperpozíció (akár a hullám-függvény) csakis abban az esetben omlik össze, amint tudomást szerzünk az anyag (elektron, atom, molekula) állapotáról. Közvetlenül maga a mérés nem omlasztja össze a szuperpozíciót (hullámfüggvényt), csakis az, ha a mérés eredményét megtudjuk; tehát ha a mérés eredményét azelőtt eldobjuk, hogy megtudnánk, a szuperpozíció megmarad! Ez kényszerűen valamelyik állapotba taszítja az anyagot, ami Schrödinernél döglött, vagy élő macskát eredményez, de sosem egyszerre a kettőt." - Wikipédia

Tehát ugye a fotonpár fotonjai kevert állapotban vannak. Ha megnézzük az egyiket, akkor az az egyik vagy a másik állapotba kerül, amikor megtudjuk, hogy melyikbe, akkor omlik össze a másik is, kerül egy (ellentétes) állapotba, nem pedig eleve voltak ilyen és olyan állapotokban.

(Nekem már a determinisztikusság elvetése is magas amúgy. Szerintem ez olyan dolog, hogy egy pontosabb, részletesebb elmélettel le lehet majd írni a világot determinisztikus formában.)